London után egy hónappal jártam Berlinben, így könnyű összehasonlítanom két világvárost. És egy biztos, semmiben sem emlékeztet egyik a másikra. Már a brandenburgi reptér sem olyan, Mont Stanstead, Luton vagy éppen Heathrow. Nincs tömeg, ezt bizony elméretezték, bár utasként ezt aligha bánom. És a közlekedés is olcsóbb. A napijegy mindössze 11.40 euró, s ezzel 24 óráig bejárhatom a fél várost, a reptéri transzfert is beleértve. Londonba bejutni is drágább. A zöld szigetek és a lagúnák persze egy magyart elkápráztatnak Budapest után, s ez mégiscsak jellemző mindkét városra. Álljunk meg egy pillantásra és irigykedjünk.
Na, de hagyjuk ezt az összehasonlítgatást, élvezzük egy kicsit a német főváros levegőjét.Hogy is szokta volt tanult barátom irogatni? Ez a Spree-parti metropolisz. Mindig egy ku’dammi sétával kezdem, a Halensetől a csonka templomig.Egyébként meg nagyon be kell osztanod az idődet, ha mondjuk öt napra érkezel. Múzeumokban Berlin ugyanolyan gazdag, mint London. És nincsenek akkora tömegek, vagyis nem kell sorba állni. Ám ez egy külön misét, vagyis cikket megér, hiszen voltam vagy 7-8 kiállításon Frans Halstól Andy Warholig. Mindenesetre, ha már a Múzeum-szigetnél tartunk, az. Unter der Linden egy másik kedvenc sétám, a Brandenburgi kaputól az Alexander platzig. A művész piac az ékszerektől a képeslapokig, a festményektől a különleges ruhákig mindenből kínál egy kis kóstolót. És ha tovább sétálunk az amúgy még renoválás alatt álló Pergamon Múzeum háta mögött, már az ócska piacon vagyunk, ahol sosem hagyom ki CD és LP árusokat, már sok kincsre leltem ott 3-5 euróért. És épp itt a két piac között, ahol villamos jár, lakik Angela Merkel, mindmáig, egy rendőrkocsi ellen a haza alatt, épp ahogy kancellársága idején. Valószínűleg a TEK vezetői nem nagyon értenék ezt a szerény védelmet.
Egy kiállítást mégiscsak körbeírnék, hiszen a Humboldt Fórumon, amely az egykori Palast der Republik helyén épült, megnéztem a köztársasági palota történetéről szóló kiállítást.A hetvenes években felhúzott azbesztpalota lebontása 30 millió euróba került, a helyére épült palota milliárdokba, de a németek szeretnek emlékezni.És mindent megőriztek a proccos palotából, a tervrajzait épp úgy mint az őrök ruháit, a meisseni étkészleteket vagy az FDJ-s plakátokat.Érdemes egy másik Berlint is látni, Kreuzberget. Az egykori török negyedben ma legalább annyi arab él, vagyis mintha egy másik városba érkeztünk volna. Itt jóval szerényebbek a lakbérek és persze a török zöldségesek is olcsóbban adják a zöldséget, gyümölcsöt. Még egy török kaftánba öltözött török kávéssal is találkoztam és persze rengeteg a fodrász, ahogy Berlinben másutt is, állítólag ők még a klasszikus mesterséget tanulták, remekül bánnak a hajjal, szakállal, bajusszal. Visszafelé a belvárosba érdemes megszakítani az utunkat a Checkpoint Charlienál, amely olyan, mint hajdan, a kis bódé a homokzsákokkal ma népszerű fotó színhely. És van itt kiállítás a Falról, a Hidegháborúról és magáról a közúti átkelőről. A sarki ház falán pedig az utolsó szovjet zászló is látható, és mellette a szöveg, hogy itt ért véget a nyugati világ és kezdődött a Kreml uralma egészen Vlagyivosztokig. A szovjet és a szövetséges csapatok 1994 szeptemberében vonultak ki. Helmuth Kohl köszönt el Jelcin orosz elnöktől valamint Cristopher amerikai külügyminisztertói, John Major angol kormányfőtől és Miterrand francia elnöktől.
