Októberben lenne 96 esztendős a 20. század második felének egyik legsokoldalúbb európai művésze. Az irodalmi Nobel-díjas (1999) Günter Grass fiatalságának titka – sokak szemében – árnyat vett a hét éve elhunyt mester életművére.
Regényként, sőt a filmvásznon Magyarországon is komoly sikert aratott az 50-es évek végén született „Bádogdob” című könyv. Mely egyszerre volt visszapillantás a szerző, Grass ifjúságára és a nácikorszakra. A remekmű majdan hírnevet és jólétet teremtett az irodalmi Nobel-díjas (nyugat)német írónak. A 20. század második felében a bonni szociáldemokratákhoz vonzódó, szorgalmas, idősödő mester, a harmadik évezredben többek közt azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy fellebbentette a fátylat 1945 előtti életéről. Vagyis a nagy „hadititkáról“, hogy 17 esztendősen magára öltötte a rettegett Waffen-SS uniformisát.
A Gdansktól Párizsig és Nyugat-Berlintől Lübeckig Európa több csücskét is sajátjának érző, szobrászként, grafikusként és festőként is tehetséges művész „hagyma hámozása” körül kirobbant erkölcsi vitával tele volt a világsajtó. A német férfiakon kívül benelux-államokbeli, francia, svájci, ukrán stb. önkéntesekkel is izmosodott Fegyveres-SS-t 77 évvel a csaták elcsitulta után már csak kevesen tekintik elitalakulatnak. Túl sok a bizonyíték a fekete-legények véreskezű kegyetlenkedéseire. Ám a Grass-affér kapcsán mind gyakrabban olvasni olyan komoly gazdasági, politikai karriert befutott személyekről, kiknek múltján sötét folt a hajdani Schutz-Staffel-hez való tartozás. Nem voltak kevesen: a nürnbergi perben „bűnös organizáció”-nak minősített, a koncentrációs táborok működtetésében is főszerepet játszó (a Wehrmacht melletti legnagyobb létszámú), mintegy 950 ezer fős Waffen-SS fiataljai persze mára vagy halottak vagy agg emberek.
