Kitalálni sem lehetne furcsább történetet, mint ami nemrég egy kis családi házban megesett.
A mindig elfoglalt szülők helyett, akik a tetőtéri hálószobában igyekezték némi altatóféleséggel jól kipihenni magukat a mindennapi izgalmak után, nagyapa feladata volt unokája álmát vigyázni. Nem akármilyen vállalásról beszélhetünk, mert ahogy mondani szokás, a fiút se éjjel se nappal egy percre sem lehetett magára hagyni. Nappal még csak-csak követhetőek voltak a vele történtek, éjjel viszont mackójával kirándulni indult.
Mikor meghallotta, hogy nagyapa egyenletesen veszi a levegőt a szomszéd szobában, magyarul álmában rettenetesen horkolni kezd, ügyesen kiemelt kiságya oldalából pár rácsot, pont annyit, amennyi ahhoz kellett, hogy kilépjen halkan a szőnyegre.
Ez nagyon fontos hadművelet volt, mert takaros mackójáról híresztelte azt, hogy ő dézsmálja meg az éj leple alatt a hűtőszekrényt. Nagyapa hajnalban csak egy kistányért látott a konyhaasztalon tele kenyérmorzsával, hagymahéjjal, paprikamagokkal, üres kockasajt-papírral.
Egyszer aztán nagyapa megelégelte a dolgot, és annyi kávét ivott este, hogy ne tudjon elaludni. Horkolni persze nem felejtett el, amivel sikerült alaposan összezavarnia kismackójával a konyhába lopózó unokáját.
Míg a nagy ebédlőasztalnál javában zajlott a jóízű falatozás, nagyapa előtt napnál is világosabbá vált a trükkös kiságy titka. Kiment a konyhába, és leült az asztalhoz harmadiknak pótvacsorázni, de előbb a mackó elé is tányért, poharat tett. Tudta, hogy unokájának mennyire fontos ez a mackó, még a ruhásszekrénye aljában megtalált, régen kinőtt kombidresszével is felöltöztette az unokája.
Ez volt aztán a vidám lakoma! A kis bocs nagyapától és az unokától is kétszer kért repetát, alig győzték a hűtőszekrényt nyitogatni.
Most, hogy a nagy éjjeli titokra fény derült, nyugodtabban alszik nagyapa a szobájában, unokája a trükkös kiságyában, egyedül a kombidresszes medvebocs pislog a konyha felé kitartóan, mert úgy érzi, enni tudna még néhány falatot, ha adnának neki.
