A hidegebb, őszi napok érkeztével tömegesen jelennek meg a poloskák. Betolakodnak az ablakon, bemásznak a réseken. A poloskák nem bogarak, hanem rendszertanilag egy különálló csoportot, a szipókás rovarokat alkotják a közeli rokonaikkal (a kabócákkal és a növénytetvekkel) együtt.
Tulajdonképpen védtelenek vagyunk a zöld poloskák ellen, hiszen nincs ellenségük. A ragadozók többsége vagy visszavonulót fúj, vagy az első rettenetes ízű rovar elfogyasztása után azonnal törli étlapjáról a poloskát. Igaz, egyes darázsfajok támadják őket, hogy petéjüket a testükbe helyezzék, a lárva aztán a fejlődése során felfalja a „gazdaszervezetet”.
A két idegenhonos faj, a zöld színű vándorpoloska és a barnás márványospoloska, s. egyik sem őshonos Magyarországon, viszont mindkettő özönszerűen terjed. Nagy károkat okoznak a kiskertekben, s a mezőgazdaságban. A rövid vénasszonyok nyara után várhatóan tényleg itt az ősz, az éjszakák már most hűvösebbek, a poloskáknak lassan téli szállás után néznek.
