A Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, Lánczi Tamás a csúsztatás világbajnoka. Olyasmit állít, amiről maga is tudja, hogy hazugság. Többek között Franciaországot hozza fel példának, mintha ott valami hasonló üldözés folyna a kormányellenes civil szervezetek és magánemberek ellen. Ám ennek fele sem igaz.Lánczi nyilván abban bízik, hogy az olvasók többség sosem ismeri meg a francia dokumentumot, így azt mondhat, amit akar Ezt a taktikát egyébként a kormány már többször alkalmazta, amikor egy-egy uniós szabályoknak gyökeresen ellentmondó törvényt hoztak, hogy másutt is van hasonló Európában. S az sem volt igaz, és ez sem az.
Lánczi Tamás egy nyár végi panelbeszélgetésen a következőt nyilatkozta:
„Egyre több ország tesz (a külföldi befolyásolás ellen), változás zajlik a világban. Olyan tektonikai mozgások vannak, amelyek aláássák és megrendítik a nemzetállami szuverenitást, születnek sorban lényegében a szuverenitásvédelmi törvények, amelyek megpróbálják a jelenséget visszaszorítani. (…) Legutóbb éppen Franciaország fogadott el egy nagyon erőteljes törvényt, a magyarnál összehasonlíthatatlanul erősebbet”.
A lakmusz. hu írja, hogy a júliusban kihirdetett, brit és amerikai regisztrációs törvényeket követő új francia szabályozás valóban a külföldi befolyásolás elleni védelmet erősítené, nagy általánosságban a kibertámadások, rejtve maradó befolyásolási kísérletek és dezinformációs támadások számának növekedése miatt – de alapvetően eltérő szándékkal és módszerekkel. A törvényszöveg szerint annak a természetes vagy jogi személynek kell regisztrálnia az adatbázisban, aki valamilyen külföldi megbízót képviselve, annak utasítására a megbízó érdekét akarja érvényesíteni tevékenységével. Ám itt jön a legfontosabb szempont, hogy ki számít külföldi megbízónak. A francia törvény szerint ugyanis
a “külföldi megbízó” kategóriába sem az Európai Unió tagjai, sem az EU-s forrásokból működő szervezetek nem tartoznak bele. Lánczi itt paff lenne, ha valaki szembesítené, de ne legyünk naivak, nagyon is jól ismeri ezt a szöveget…
