Éppen 111 esztendeje annak, hogy Rudolf Christian Karl Diesel – a róla elnevezett motor atyja – rejtélyes körülmények között, Anglia felé hajózva eltűnt a fedélzetről. A német szülőktől Párizsban világra jött mérnök találmányát napjainkban sokan átkozzák… Bizonyára Önök is értesültek róla, hogy Porsche emblémával már nem gyártanak dízel autókat. S bizony a többi márkáért sem tolonganak a vevők, a pár éve még imádott – takarékos, strapabíró – erőforrással. A francia fővárosban született műszaki zseni, Rudolf Diesel {1858-1913} halála legalább annyira rejtélyes, mint találmányának 21. századi sorsa. Az Európai Unió legmotorizáltabb tagállamában, ahol a járműpark mintegy harmada dízel üzemű, különösen fáj a polgároknak, hogy a családtagként babusgatott autójukról kiderült, hogy „zabigyerek”. Büdös, kártékony és az „anyakönyv” is hamis. Hiszen hatalmas eltérés van a dízel verdák „hivatalosan tesztelt” károsanyag kibocsájtása és a forgalomban – az utakon – mért adatok között.
Több német nagyváros egyes utcák dízelmentessé tételétől várja a levegőminőség javulását. {A sort hajdan Stuttgart nyitotta.}. A kb. 15 millió érintett jármű tulajdonos egyszerre tart közlekedési eszköze rapid értékvesztésétől és attól, hogy korlátozzák mozgásterét. S itt érdemes túlpillantani az NSZK határain! Mert a germán kereskedők már régen rájöttek arra, hogy külföldön nem annyira finnyásak az emberek. A megunt, pár éves gépkocsik üzlete „olajozottan” működik. Noha azt gondolhatnánk, hogy főleg a hajdani KGST tagállamok „szegény” autósai csapnak le a használt dízel típusokra, a bajnok Itália, Ausztria és Franciaország. Vagyis a legnépesebb EU birodalomból a déli szomszédokhoz vándorolnak a környezetszennyező autók. Pont oda, ahol hagyományosan a legszívesebben vakációznak a turizmusban (is) világbajnok németek. Szívás!
