A porosz színésznőből nemzetközi rangú – németül, angolul, franciául játszó, éneklő – filmsztárrá lett Marlene Dietrich (1901-1992) szorgalma, profizmusa legendás volt. Titkát 2025 küszöbén is sokan fürkészik. Magam is seregnyi cikkben méltattam a Párizsban elhunyt, s Berlinben eltemetett díva vagánysággal párosuló tehetségét! Most, a 20. századi hosszú pályafutásából csak a leghíresebb produkciói kiragadására tehetek kísérletet. Ezek: Ilyenek a férfiak (1922), Napóleon kisfivére (1923), A nagy bariton (1924), A bánatos utca (1925), Manon Lescaut (1926), A kék angyal (1930), Marokkó (1930), Megbecstelenített (1931), Sanghaj Expressz (1932), A vörös cárnő (1934), Szőke Vénusz (1935), Vágy (1936), A páncél nélküli lovag (1937), Asszonylázadás (1939), Bizsu (1940), New Orleans angyala (1941), A fosztogatók (1942), Pittsburgh (1943), Halálos ölelés (1946), arany fülbevalók (1947), Külügyi szívügyek (1948), Rémület a színpadon (1950), 80 nap alatt a Föld körül (1956), A vád tanúja (1957), Az ördög keze (1958), Ítélet Nürnbergben (1961), Szép gigoló, szegény gigoló (1978).
Az erotikus vamp szerepében többször felbukkanó, izgató hangú díva, Marlene Dietrich százegy esztendeje kötött házasságot Rudolf Sieberttel (1897-1976), aki akkoriban színész és rendező asszisztens volt. „Szerettem őt, mert szép volt, szőke, magas és okos. Mindene megvolt, amit egy ifjú leány csak kívánhatott. Jóságos volt és udvarias…” emlékezett férjére a művésznő, akitől 1924 decemberében kislánya, Maria született. Az 1930-ban az USA-ba költözött filmcsillag, csak a következő esztendőben vitte magával gyermekét Hollywoodba. Kapcsolatuk később megromlott. A legendák szerint Marlenét Josef von Sternberghez éppúgy szerelmi viszony fűzte, mint több későbbi filmpartneréhez… Így Gary Cooperhez és Jean Gabinhez. 1947-49-ben Ernest Hemingway kedveseként emlegették Dietriche-t, aki férjétől sohasem vált el.
