Rendkívül gyakran érinti akár verbális, akár fizikai erőszak az egészségügyi dolgozókat a betegellátás során. A szakértő szerint egyes területeken az önvédelmi oktatást is érdemes lenne megfontolni.
„Tüdőosztályon dolgoztam, ott két-három havonta biztosan ért valamilyen enyhébb fizikai bántalmazás, és jóval gyakrabban verbális fenyegetés a betegek vagy hozzátartozóik részéről. Az ember ezt egy ideig nyeli vagy próbál nem tudomást venni róla, de nincs is nagyon kihez fordulnia” – idézi Ráczkevy-Deák Gabriella kórházbiztonság-kutatót a Deutsche Welle riportja, amelyet a HVG közölt. A szakember saját tapasztalatai okán választotta doktori dolgozata témájaként a kórházbiztonságot és a kórházi dolgozók személyvédelmét. Egy általa szervezett, összesen 720 válaszadóval készült felmérés tanúsága szerint a járóbetegellátásban verbális erőszak fordul elő leggyakrabban, míg fizikai bántalmazás elsősorban a mentősöket éri munkájuk során.A bántalmazott egészségügyi dolgozók olykor nem is tudják, kihez fordulhatnának.
Pontos számadatokról ugyanakkor nehéz beszélni, mert a hivatalos statisztikákba csupán azok az esetek kerülnek be, amelyek rendőri intézkedést is maguk után vonnak. Ráczkevy-Deák szerint ez az összes eset egy kis hányadát teszi ki mindössze. Felmérései alapján az egészségügyi dolgozók feletteseiknek is csak az esetek mintegy 40 százalékában jelzik az őket ért szóbeli erőszakot, illetve 50 százalékos arányban a fizikai bántalmazást. Gyakran nem is tudják, kihez fordulhatnának, esetleg azt gondolják, hogy ez is a munkájuk velejárója, főként, ha demens vagy ittas betegek ellátásáról van szó.
Mindent egybevetve a kutató úgy látja, orvosokat ritkábban ér erőszak, jelentős részben azért, mert a legtöbb időt az ápolók és segédápolók töltik a betegekkel. Emellett számottevően befolyásolja a kockázatot az is, hogy ki milyen osztályon dolgozik. Ráczkevy-Deák Gabriella szerint nagy probléma, hogy a hazai egészségügyi intézményekben nincs jelentési kötelezettség az erőszakos esetekre vonatkozóan. Kutatásai alapján úgy véli, szükség lenne olyan képzésekre, amelyek segítik az erőszakos páciensek felismerését, a megfelelő módszerek elsajátítását, beleértve az erőszakmentes és asszertív kommunikációt is – a többi között szimulációs tréningekkel kiegészítve. Ezenkívül a leginkább érintett területeken önvédelmi oktatás is hasznos lehetne.
