Laci barátom pár hónapja Berlinbe reppenve először barangolt a 4 milliós metropolisz egyik régi, romantikus csücskében. Az írásos dokumentumokban már a 12. században felbukkanó Spandau első jelentősebb építményei várként, bencés apácazárdaként szolgálták a Havel és Spree folyók találkozásának gyér lakósságát. A krónikák a következő korszakban körülbelül egy időben tesznek említést a város kórházának megnyitásáról és a közeli Berlinről, melyhez majdan 1920-ban csatolták hozzá Spandaut. De ne szaladjunk ennyire előre! A festői szépségű régió pompás földrajzi fekvése révén jelentős kereskedelmi központtá fejlődött. A mind tehetősebb népesség biztonsága érdekében a 14. század elején fallal kezdték körül venni a települést. (Nincs új a Nap alatt!) A stratégiailag is kitünő helyen elterülő, vizekben gazdag Spandauban egyre több hadiipari kézműves műhely nyílt és militarista jellege csak erősödött Poroszország „izmosodása” idején.
A kaszárnyák és ágyúöntödék mellé aztán bűntetésvégrehajtó intézet is épült, mely bő 140 éve, a császárság hajnalán lett katonai börtön. A vesztes első világháború után, midőn Nagy-Berlinhez kapcsolták Spandaut, már civil rabokat is beengedtek a négy évtizeden keresztül egyenruhások számára rezervált cellákba. Adolf Hitler 1933-as hatalomra jutását követően aztán „védőőrizetesekkel” népesült be a fővárosi börtön. A Prágában született és elhunyt Egon Erwin Kisch, a „száguldó riporter” volt ezen idők egyik leghíresebb spandaui lakója. A szabadulók közül sokan csöbörből, vödörbe kerültek. Hiszen a nácik – a búr háborúból ellesett, ördögien tökéletesített – koncentrációs táborokat nyitottak szerte Németország területén, majd a megszállt államokban is. Nyolcvanöt esztendeje kezdődött a második világháború: több tíz millió ember nem élhette meg az 1945-ben beköszöntött békét. A rapid esküvőt tartott Hitler és Eva Braun – akárcsak dr. Josef Goebbels és családja – öngyilkosságba menekültek Berlin szovjet ostromának végóráiban. A spandaui börtön utolsó lakója egyébként Rudolf Hess volt, aki 1987 augusztus 17-éne halt meg és úgy emlegették, mint a 7-es számú rab.
