Spree-parti körkép

Februárban felköszöntött telefonon gyerekkori, pesti – réges rég budaörsi – barátom. Invitálásomra azt válaszolta, hogy nem jön már Berlinbe, mert „kiszeretett” a városból. Legutóbb, 2023-ban motoros cimboráival járt a Spree-metropoliszban. S az Alexanderplatz-i dzsuva láttán elszörnyülködött. Joggal. Ha tehetem elkerülöm a keleti kerületeket, noha nyugaton sem „változatlan a helyzet”.
A hajdan romantikus török negyedben, a harmadik évezredben már az arab klánok verekednek albán, „jugoszláv”, ukrán, grúz bűnözőkkel a drogpiacért. A prostitúció senkit sem érdekel: több pénz van a kokainban, fűben és a veszélyes tablettákban. Az üzleteket nem fényes bárokban kötik, hanem mocskos utca sarkokon, parkokban. Naponta buknak le a 4 milliós világvárosban lúzer kábítószeres futárok. Új nevükön „drog taxisok”, ami a kovid korszak terméke. Elég egy telefon… ‘Hogy aztán az „anyag” szállítókat gyakorta tőrbe csalják, kirabolják – ritkábban meggyilkolják – az már a „szakmával” járó rizikó 2025-ben.
Amúgy március küszöbén foszladozó választási és Berlinale plakátok tarkítják a Spree-parti utcaképet. A hónap első vasárnapján már nem ingyenes a múzeumozás. A vízibusz kalauzokon kívül idén – szinte – mindenki sztrájkolt. A kukások, a közalkalmazottak, a közlekedési és egészségügyi dolgozók éppúgy több bért követelnek hetek óta, mint a pedagógusok. A Ku’damm sem csillogó bulvár már… Berlin tartósan „szegény, de szexi”, ahogy egy hajdani {meleg} kormányzó főpolgármester, Klaus Wowereit fogalmazott. S ez adja a legnépesebb német city varázsát, báját, piszkos romantikáját. Imádom!