Berlin – Budapest

A 80-as évek óta Németországban élve, úgy 150-szer tettem meg Schönefeld/Tegel és Ferihegy között a 70 perces utat – a fellegek felett. Ám azt csupán most, egy fekete-fehér Magyar Filmhíradóból tudtam meg, hogy az NDK (fél) fővárosa és hazánk között 1956 tavasza óta van rendszeres polgári repülőközlekedés. A Ost-Berlin – Prága – Budapest – Szófia vonalon, mint egy gyöngyfűzéren csillogtak a mennyből érkezett keletnémet gépek. A szegény Malév igazgatót (a majdani forradalmi esztendő hajnalán) a landolást követően „szovjetesen” szájon csókolta az egyenruhás germán pilóta Ferihegyen. Ne irigykedjünk!
Más. Jómagam kedveltem a bő egy évtizede – sajnos – megszűnt hazai légitársunkat. Először a gimnázium küszöbén, ’75-ben röppentem Krakkó és Budapest között a piros-fehér-zöld Il 18-assal. Luxus turné volt ez bátyámmal, Fricivel, egy rosszul sikerült illegális pénzváltási akció után. A kétkarú lengyel rabló nyert, megtartva zlotyját, elorozva forintjaink zömét. Ráadásul már anyánk egy méteres elemózsiás rúdja (téli szalámi) is fogyóban volt. Majdan West-Berlinbe költözve mindig csodálkoztak helybeli ismerőseim, hogy pikkelek a Pick termékekre… Anno túlzabáltam magam!
Más. További Malév kirándulásaim kevésbé voltak kalandosak. Néha az első osztály komfortját is élveztem, ha nem volt teltházas a gép. Számos hírességgel volt alkalmam (véletlenül) utazni. Például két Ferenccel: az akkori államfővel Mádl úrral és Gyurcsány ex-miniszterelnökkel, meg rengeteg nemzetközi sportolóval, művésszel. Két lapszám erejéig (Berlinről és Hamburgról) cikket is írtam színvonalas fedélzeti magazinjukba. Aztán eltünedezett az ingyen ebéd/vacsora és a borocska a fedélzeten… A legendás magyar vendéglátásnak már nyoma sem maradt, jóval azelőtt, hogy 13 esztendeje eltűnt a porondról a légitársaságunk… {Magyarország nemzeti légitársasága 1946 és 2012 között: Malév.}