Hamarosan újfent idelátogató Laci barátom pár hónapja Berlinbe reppenve először barangolt a 4 milliós metropolisz egyik régi, romantikus csücskében. Az írásos dokumentumokban már a 12. században felbukkanó Spandau első jelentősebb építményei várként, bencés apácazárdaként szolgálták a Havel és Spree folyók találkozásának gyér lakósságát. A krónikák a következő korszakban körülbelül egy időben tesznek említést a város kórházának megnyitásáról és a közeli Berlinről, melyhez majdan 1920-ban csatolták hozzá Spandaut. De ne szaladjunk ennyire előre! A festői szépségű régió pompás földrajzi fekvése révén jelentős kereskedelmi központtá fejlődött. A mind tehetősebb népesség biztonsága érdekében a 14. század elején fallal kezdték körül venni a települést. (Nincs új a Nap alatt!) A stratégiailag is kitünő helyen elterülő, vízekben gazdag Spandauban egyre több hadiipari kézműves műhely nyílt és militarista jellege csak erősödött Poroszország „izmosodása” idején.
A kaszárnyák és ágyúöntödék mellé aztán büntetés-végrehajtó intézet is épült, mely bő 140 éve, a császárság hajnalán lett katonai börtön. A vesztes első világháború után, midőn Nagy-Berlinhez kapcsolták Spanda-ut, már civil rabokat is beengedtek a négyévtizeden keresztül egyenruhások számára rezervált cellákba. Adolf Hitler 1933-as hatalomra jutását követően aztán „védőőrizetesekkel” népesült be a fővárosi börtön. A Prágában született és elhunyt Egon Erwin Kisch, a „száguldó riporter” volt ezen idők egyik leghíresebb spandaui lakója. A szabadulók közül sokan csöbörből, vödörbe kerültek. Hiszen a nácik – a búrháborúból ellesett, ördögien tökéletesített – koncentrációs táborokat nyitottak szerte Németország területén, majd a megszállt államokban is. Nyolcvan esztendeje befejezdődött a második világháború: több tíz millió ember nem élhette meg az 1945-ben beköszöntött békét. A rapid esküvőt tartott Hitler és Eva Braun – akárcsak dr. Josef Goebbels és családja – öngyilkosságba menekültek Berlin szovjet ostromának végóráiban. Két héttel azután, hogy Európában elcsendesedtek a fegyverek Heinrich Himmler az SS és a Gestapo vezetője, a belügyi tárca külföldön is gyűlölt irányítója szintén a halált választotta a felelősségre vonás helyett. Ám erről és West-Berlin ma is hangulatos kerületéről, majd legközelebb mesélek.
