Az MTA elnöke egyenesen beszélt

„A világban és az országban is egyre feszültebb a helyzet. A közéleti viták hangneme elfajulóban van. Támadások indultak ellenünk. Ez a helyzet tagságunkat is megosztja, de belső vitáink stílusa, hangneme megőrizte méltóságát. Akadémiánk nem hibátlan, érheti kritika, de egyedülálló nemzeti érték, amit meg kell őriznünk a jövőnek, és erre most is jók az esélyeink. A tudományos közösség igénye, nemzetünk 200 éve töretlen bizalma akadémiánk legnagyobb kincse. Létrejöttünk óta gyakran jelentkező kérdés, hogy ennek a bizalomnak mi árt jobban: az éppen regnáló hatalom csapása, vagy az ölelése?” – mondta köszöntőjében Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az MTA 200 éves jubileumi közgyűlésén hétfőn. Felszólalását a kormány részéről Hankó Balázs kulturális miniszter hallgatta, de a közönségben ült Sulyok Tamás köztársasági elnök is.
Freund elmondta, hogy együttműködnek a kormányszervezetekkel, mindez pedig akár reményeket is kelthetne bennük. „Közben azonban folytatódott a kutatási és a felsőoktatási rendszer átalakítása, amibe az akadémiát csak formálisan vonják be. A forgatókönyv nagy része ismeretlen a tudományos közösség és az akadémia számára.
Nincs érdemi politikai igény az együttműködésre, csupán az igazodásra.Így nem válhat meghatározóvá a kölcsönös tisztelet, a bizalom és az egymás iránti lojalitás, sem a magyar tudomány és a politika, sem a kutatási és felsőoktatási rendszer képviselői között”.
Pedig az MTA elnöke szerint Bibó Istvántól tudjuk, hogy az elit feladata nemcsak az irányítás, hanem az értékközvetítés és a kultúrateremtés is, ennek pedig a párbeszéd, a tiszteletet kifejező magatartás, az együttműködésre törekvés és a kölcsönös tájékoztatás is a része. „Az elit politikai és gazdasági része rendelkezik a szabályozás jogával és az anyagi erőforrásokkal. Ezeket a kiváltságukat célszerű az elit többi részének, így a tudományos elitnek a hatékony, de függetlenségét biztosító bevonására használni” – mondta. Freund szerint Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Klebelsberg Kunó, Eötvös József és Trefort Ágoston is jól látták az akadémia jelentőségét, és azt, hogy a politikai elitnek be kell vonnia az akadémiát az országos kérdések kezelésébe.
És „épp a minapi vádaskodások mutatták meg” Freund szerint, hogy az akadémiának „politikai támogatás és törvényes jogosítványok nélkül is meghatározó, ellenfeleit gyakran irritáló befolyása van a tudományos közösségre, a társadalomra, a nemzetre és a tudományos tanácsadást igénylő állami szervekre. Ez nem láthatatlan szervezkedés eredménye. Úgy látszik, többségben vannak azok a magyar kutatók, vezetők és polgárok, akik szerint az akadémia léte elsősorban nem az akadémikusok érdeke, hanem az országé és az egész magyar nemzeté, és az akadémia nem önmagáért és tagjaiért van, hanem azért a közösségért, amelyik létrehozta”.