Száz esztendeje még nem volt gond pancsolni a Spreeben. Az egykori porosz főváros folyójában ma is sokan szeretnének fürdőzni, ám tilos! Joggal. Sem a {szenny}víz minősége, sem a jelentős hajóforgalom nem teszi lehetővé, hogy a Berlin szívébe tervezett strand projekt megszülethessen. Erről a nyár küszöbén döntött a szenátus. A környezetvédők arra is emlékeztették a polgárokat, hogy bicikliktől rozsdás, kifosztott széfekig mindenféle „hulladék” van a meder alján. Noha rendszeresen tisztítják a Spreet, szemétből, főleg sörös-boros üvegekből komoly az utánpótlás! Pecázni sem ajánlatos a zavaros „Wasser”-ben, de horgászokkal rendszeresen találkozom a múzeumokban gazdag keleti cityben.
Az úszkálni vágyók helyzete persze nem reménytelen a 4 milliós metropoliszban. Hiszen bőven vannak tavak és nyitott-fedett fürdőhelyek Berlinben, de a várost körülölelő Brandenburgban is. A szenátusra a pancsi tilalomnál is többen haragszanak a kerékpárutak bővítése és az autózás-parkolás lehetetlenné tétele miatt. Nem csodálkozom, hogy a gyakran zöldségekeket beszélő, szajkózó Grünen kiestek a szövetségi kormányból a februári, előrehozott választásokon. Az export orientált német gazdaság bedöntése és a felfegyverkezés sürgetése is – részben – a hajdan pacifista {Joska Fischer nevéhez köthető} balliberális klub bűne. A berlini rendőrség és a taxisok Toyotái árulkodó jelek. A bérfuvarozók zöme az 50-es évek óta az NSZK-ban hagyományosan Mercedest használt – keleten a Volga jelentette a megfizethető eleganciát.
Mi újság még a Spreenél? Keresik a férfit, aki nyakon döfött Neukölnben egy zsarut. Szintén tavaszi meglepi, hogy e hetekben többször volt zápor a fővárosban és környékén. A szárazság a parasztokat, tűzoltókat és a mókás mokusokat – nem vicc – is igen aggasztotta. Ezen állatka populációja igen megritkult a 21. század elején a Lengyelországgal szomszédos, egykori NDK tájain. A dehidráció persze más élőlényeket is fenyeget a csapadékhiány miatt. Bezzeg a birkákat szaggató farkas falkákból, a haszonnövényeket is széttipró-zabáló vaddisznókból nincs hiány Európa szívében. Én persze nem vadászoknak drukkolok, noha szeretem az ilyen-olyan sertés sültet, hozzá egy korsó, jég hideg… {ásvány}vízzel. Naná, hogy nem a Spreeből!
