Az egykori Hansa várost az Elba torkolatánál alapították, s ma is lenyűgöző a csatornáival, hídjaival, kikötőivel és persze gazdagságával. A Rathaus, vagyis a Városháza, amit kikerülni sem lehet, hiszen azon a főtéren áll, amit a velencei Szent Márk tér alapján terveztek. És nemcsak a Városháza épülete pompás alkotás, hanem belülről is az a szenátusi, parlamenti és a többi fogadó termeivel.A turistának érdemes előregondolkodni, mert egy hétre előre foglaltak az időpontok, s így kénytelen beérni az előcsarnokkal és a díszudvarral.A tér mellett is húzódik egy csatorna, a partján érdemes leülni egy sörre és gyönyörködni a környezetbe. A hamburgi a világ egyik legnagyobb kikötője, s ebben a csatornák is segítenek. A Régi alagútba is lementünk, amely mindössze 500 méter hosszú, de a múlt század elején nagy vívmány volt, mert mielőtt megépítették, a munkásoknak 12 kilométert kellett kerülniük, hogy eljussanak a túlpartra. A raktárak leghitesebbike ma már a világörökség része. Azokban ma múzeumokat, színházak és persze kávézókat találni.A Kaffeerösterei közepén ma is működik egy pörkölő, s miközben 40-féle kávét árulnak, a boltjukban minden megtalálható, aminek bármi köze van a kávéhoz, a bögrétől kotyogóig.Ugyan a kávézóban mindig telt ház van, de a nagy forgalmat az emeleten tárolt kávékból bonyolítják – interneten.Az pedig az isteni véletlen, hogy amikor a kávét valamint a mákos és csokis sütit rendeltük, egy balatoni lány szolgált ki, aki mellesleg műszakvezető és már megbízták, hogy Sharm el Sheikben ő irányítsa az ottani kávézó megnyitását.
Ha hajózni akarunk, akkor Landungsbrückennél kell leszállni az S-bahnról. Onnan indulnak a kiránduló hajók, a kompok. A legnépszerűbb a speicherstadti, vagyis a raktárváros környéki csatornákon csalinkázó hajó, s van egy körjárat is, amely kiköt a régi Halpiacnál, majd Altonánál is.Sajnos a halpiac csak vasárnap nyit ki. Altonában viszont érdemes egy jót sétálni, különösen a partközeli úton végigmenni, hiszen itt aztán több tucatnyi halas büfé és étterem üzemel napközben, ahol mindenféle csemegét megkóstolhatunk az osztrigától a polipig.
Hamburg amúgy a múzeumok városa is, tehát választani kell, mi a Tengerészeti Múzeumot választottuk, amely egy hajdani 10 emeletes raktárházban rendezkedett be hatalmas gyűjteménnyel, amit Peter Tamm kezdett gyerekkorában gyűjteni, s később ő lett az Axel Singer kiadó igazgatóságának elnöke. Egy kastélyban állították ki a gyűjteményét, majd 2008-ban a hamburgi városi tanács által korábban megvásárolt raktárházban nyitották meg a múzeumot. Nos, 3-4 szintet lehet egyszerre megnézni, vagyis itt is választani kell, hogy a Horn fok, a vitorlás hajók, a kalózok vagy éppen a hajógépek érdekelnek.
A Hauptbahnhof, vagyis a Főpályaudvar az egyetlen hely, ahol tömegre számíthatunk, de hát onnan Berlintől Stocholmig mindenfelé indulnak vonatok, s több U-Bahn és S-Bahn vonal is.Érdemes 8 euróért napijegyet venni, mert egy jegy ára amúgy 3.60, tehát már három útnál nyereségesek vagyunk.Géza barátom mondta, hogy a pályaudvar mellett tanyáznak. drogosok, s úgy is volt, de éjszaka sem éreztem, hogy félnünk kellene.Ugyanakkor a sétáló utcákon többször találkoztunk ordibáló emberekkel, a Penny Marketben előttünk őrjöngött egy orosz pali, akit azt a biztonsági őr kivezetett, amikor két befőttes üveget a földhöz vágott.
Az egykori hírhedt mulató negyed, a St Pauli egy kicsit megszelidült. Talán egy kicsit ki is ment a divatból, legalább is meglehetősen sok ezért bárt láttunk.A turisták viszont továbbra is látogatják. A St Pauli színházban pedig mit is játszhatnának most, mint a Beatles musicalt (All you need is love).A Bundesligában vitézkedő St Pauli csapatnak hatalmas tábora van, a halálfejes címerükkel lépten-nyom on találkoztunk. Első látásra megtévesztő ikont választottak, hiszen ők aztán igazén liberálisak, szemben a másik hamburgi csapattal, amely most jutott fel az első ligába.
