Lovász Márta: egyedül nem megy

-Egyedi rendeléseket veszek fel, és mindenki, aki eljön hozzám egyedi rendelésű ruhát szeretne készíttetni. Ott csodát várnak tőlem az emberek, és én ezt igyekszem megadni – vallja Lovász Márta híres divattervező, akinek kaposvári szalonja országos hírűvé, zarándokhellyé vált a 25 év alatt. A jubileum alkalmából Fülemen Róza üzletasszony, modell segítségével járjuk körbe a Lovász-csodát.
-Úgy érzem – kezdte -, hogy életem során történtek velem csodák bőven, ami már kisgyerekkoromban azzal kezdődött, hogy az egy szem babámnak folyamatosan terveztem, készítettem ruhákat, és már akkor gondoltam, hogy nekem ez lesz az életutam, azaz másokat fogok öltöztetni. S ez a csoda, egész életutamat végig kísérte. A szülői ház egy nagyon jó útravalót adott, mivel anyukám varrónő volt. Ő egy nagyon jó ízlésű, különleges ízlésvilággal megáldott ember volt. Úgy tudom, a falunak a legjobb varrónője volt, és nyilván ezt hoztam magammal, és valószínű, hogy örököltem a génjeit, tehát ilyen szempontból nagyon jó útravalót kaptam. Az igaz, hogy a szüleim teljesen más pályára szántak, így kerültem az egészségügyi szakközépiskolába, de én már akkor is biztos voltam benne – mert én a szakközépiskolában is varrtam az osztálytársaimnak, tanárnőimnek –, hogy nekem ez lesz az utam, nem az egészségügyet fogom választani. Amikor a rendszerváltás jött, akkor tudtam, hogy nekem abban a pillanatban vállalkozónak kell lennem, és ahogy erre lehetőségem adódott, megvalósítottam gyerekkori álmomat, megnyitottam üzletemet. Nagyon korán férjhez mentem, és a mai napig ugyanaz a férjem, aki mindenben támogatott. Nélküle nem tudtam volna ezt az egészet felnőttként végig vinni, a divattervezői iskolát elvégezni, ami nagy nehézségekkel járt, mert közben már megnyitottam a szalonomat, és úgy jártam Budapestre heti két alkalommal a Rosemary Divatiskolába, ami most Budapesti Divatiskola. Fantasztikus tanáraim voltak a Képzőművészeti Egyetemről, és a Könnyűipari Egyetemről. Sok mindent megtanultam, megtanítottak ott, imádtam odajárni, és azt hiszem, hogy kellett az én nagyon nagy akaraterőm, a családi háttér is, hogy sikeres divattervezővé, üzletasszonnyá váljak. Egyedi rendeléseket veszek fel, és mindenki, aki eljön hozzám egyedi rendelésű ruhát szeretne készíttetni. Csodát várnak tőlem az emberek, és én ezt igyekszem megadni. Úgy gondolom, hogy itt nagyon sok embernél tényleg csoda történik, mert amikor elkészül a ruha, fantasztikus visszajelzéseket kapok tőlük. Mondják, olyan élményeket élnek át a ruháimban, ahol megjelennek, amiben nem sokszor volt részük addig.
A 25 év sikeres szakmai út után vajon van-e még olyan álma, ami megvalósulásra vár?
– Igazából egy divattervezőnek mindig kell, hogy legyenek álmai – válaszolta Lovász Márta. – Ezt a pályát nem lehet abbahagyni, életem végéig úgy érzem, hogy csinálnom kell, mert nagyon sok tervem van még. Már megvannak a jövő évi anyagok, a következő szezon csodás spanyol-olasz anyagai, és a fejemben van az egész kollekció. Újra megyünk a budapesti esküvő kiállításra, fotózásokra. Bármennyire fárasztó volt a 25. éves jubileumi nagy divatbemutatót megcsinálni, meg száz kollekciót összehozni, megérte, mert azt tapasztalom, hogy nagyon szeretnek bennünket. Kedvelnek a városomban, és az ország különböző részeiben is. Sokan eljönnek több száz kilométert utazva hozzám, hogy az én kollekciómat vegyék fel, ezért hiszem, hogy folytatnunk kell a munkát tovább.
Újabb sikerekben gazdag – legalább – 25 évet kívánunk Lovász Mártának és munkatársainak!