Lecsapott rám maga a természet,
Írja egy régi Balatonos dalban.
A csónak alján a hűvös lötyögés,
Öblögetve kotyogott halkan.
Sólyom Jankával a tó elbűvölő,
És a románcra éhes szép színésznő.
Balatonszárszó amúgy is szívtipró,
Légyottot nyújt a Palota-Panzió.
Az éj nyugtalan forog álmában,
Mint a Balaton habja vihar után.
De nyugtomat lelem piros ölében,
És szabadságom elidőzik dús ajakán.
Balatonlelle és a jó Balatonszárszó,
Keszthelyen a Balatoni Írótalálkozó,
Társasági ember, kitűnő patrióta,
Nagy Lajos szobatársa áradozik róla.
Makai Ödön gyámja, sógora, jóbarátja,
Három gyermekének játékos nagybátyja.
Etus is örülhetett, Attila meg lebarnult,
Nagyokat úszott a tóban, amitől ellazult.
A nagy víz bölcsőjében forgott a testem,
A zöldparti Napsütésben úgy mezítelen.
Hintált köröttem a Tenger, fényes az ég,
A lágy vízben vígan, messze beúszom én.
A nagybácsi régi álma valóra válik,
A Fürdő Balaton sekély partja is csábít.
Születési sorrendben jöhetnek a gyerekek,
Itt játszani velük, csak igazságosan lehet.
Zsuzsa, Péter és Ádám, már Attila hátán,
Egymás után másznak, és ugranak a vízbe,
A nevető csobogás, az csodálatos áldás,
A Napnyugtát egy Tanú hegy sem veszi észre.
Ha éppen valaki nincs ittas állapotban,
Ész nélkül nem mulat, és nem toroz.
Még előfordulhat a legnagyobbakkal is,
Hogy a nagy szíve jó döntéseket hoz.




