Harminc fok feletti nappali hőmérséklettel csábít e hetekben Republic of Malta. A Budapestnél kisebb területű, földközi-tengeri szigetállamban járva megállapítottam, hogy a levegőben van a kultúra. Orientális muzsikát és olíva illatot hoz az enyhet adó sós szél. Kevés bicikli, rengeteg taxi. Kápolnák, katakombák, múzeumok, paloták, lakóházak, temetők, öblök. Valamint a festészet és agyagművészet jó állapotban megőrzött mementói ejtik ámulatba az idegent. Az elmúlt kétezer év nagy jövés-menésében nem csak romboltak a hódítók. A föníciaiak, hellásziak, karthágóiak, bizánciak éppúgy nyomot hagytak a sziget-trión, miként a 13. századtól uralkodó spanyolok. A Máltai Lovagrend a hadiflotta, a védelmi rendszer, az egyházi élet, az oktatás és az egészségügy fejlesztésében ért el szenzációs eredményeket. Az ő munkásságuk része volt a törökök kiűzését követően a főváros megalapítása.
Valletta az 1500-as évek második felétől az öreg kontinens egyik legmodernebb települése volt! Párhuzamos utcahálózata, meseszép kikötője – az ENSZ világörökségének része. 2025-ben is lenyűgözi a vendégeket! A 18. és 19. század fordulóján, rövid Napoleón-i intermezzo után a britek vetették meg a lábukat a sziklás partokon. Sokáig maradtak. Anno öröm volt, hogy megalakult a Máltai Állam. A függetlenné válás dátumát, 1964. szeptember 21-ét nemzeti ünnepként köszöntik a szigetlakók. Már réges-rég nem {a közelmúltban elhunyt} II. Erzsébet királynő volt az államfő. A továbbra is a brit Commonwealth-hez tartozó Máltán a 21. századi EU taggá válás fontos momentum volt.
