Hihetetlen, de igaz. Ötven évvel Franco halála, Spanyolország 36 éven át tartó diktatúrájának bukása után az egykori diktátor népszerűbb, mint valaha. Főleg a fiatalok rajonganak az emberért, aki miatt százezrek hagyták el az országot, kerültek börtönbe vagy végeztek őket ki. Persze, ennek a megdöbbentő ténynek is van magyarázata, ugyanis a spanyolok ugyan elvitették Franco koporsóját az Elesettek völgyéből, de az iskolákban nem számoltak le vele, ahogy ez Németországban, Franciaországban és másutt megtörtént. Úgy tűnik, mintha a magyar modellt követnék, amely következetesen nem számol el sem Trianonnal, sem a II. világháborús magyar szereppel és lassan 1956-ot is átírja.
Egy spanyol közvélemény-kutató, a CIS felmérése szerint ma minden ötödik spanyol úgy gondol vissza a Franco-diktatúrára, hogy a rezsim „jó volt”, vagy „jobb volt”, mint a ma működő demokrácia. A Franco halálának ötvenedik évfordulójára készített felmérés megkérdezettjeinek 21 százaléka úgy véli, a mai viszonyok „rosszak vagy sokkal rosszabbak” az akkoriaknál.
A CIS két csoportot vizsgált: az ezredforduló után született generációt, amelynek tagjai számára Franco egy „mém”. Az ő szüleik azokban az években születtek, amikor a diktátor meghalt, tehát már tőlük is csak másodkézből származó információkat kaptak a diktatúra működéséről. Ezzel a nemzedékkel, amely a „Franco-mémeken” és vicceken, rémmeséken nőtt fel, az apák generációja sikeresen elfogadtatta, hogy „régebb minden jobb volt”, stabilabbak és kiszámíthatóak voltak az életkörülmények.
A másik csoport a 75 évnél idősebbeké. Ők 1950 körül születtek, és életük jelentős részét az 1975-ben véget ért Franco-rezsimben élték le. Saját tapasztalataik, emlékeik vannak diktatúra évtizedeiről. Ám szerintük is jobbak voltak az életkörülmények, ugyanakkor megbízhatóbbnak és kiszámíthatóbbnak tartják a demokratikus intézményrendszert, mint a Franco-diktatúrát.
A Franco-nosztalgia magyarázata az El Confidencialnak nyilatkozó Enrique Javier Diez Guitérrez kutató szerint az, hogy az európai államok többségében van egyfajta „antifasiszta konszenzus”, a fasiszta illetve náci múlttal való szembenézés része az iskolai oktatásnak. Ez az intézményes társadalmi szembesítés, a Franco-diktatúra múltjának tudatosítása Spanyolországban nem történt meg.
