Dúsgazdag etruszk család gyermeke,
Még az időszámításunk előtt született.
A Rómában hosszan dúló polgárháború
Győztesével, Augustusszal szövetkezett.
Sikerült az ifjúságot időben megnyernie,
A tehetségeket támogatta korábban ennyire.
Fáradozása akkor nem volt hiábavaló,
Ha a kultúra a polgárnak ennivaló.
Sokat gondolkoztam, milyen is a barátom?
Amig ez a hasonlóság világossá nem vált.
Tanulmányaitól nem messze, egy faluban,
Hetedhét országra szóló kultúrházat csinált.
Olyan mozival büszkélkedhetett vidéken,
Amit csak egy nagyváros mondhat magáénak.
Elhozta ide, Hajdú-tájra a nagy színházakat,
Szervezte az időseket, felkarolta a fiatalokat.
Ösztönözte a gyerekeket: tanulni érdemes,
Az ő jelmondataitól volt hangos egész Ebes.
A fiatal mozigépésze tovább is tanult,
Kossuth-díjas lett, de ez már a múlt.
Olyan rendszeres sportéletet szervezett,
Hogy szívesen kereste fel őt a falusi gyerek.
Érezte a sportoló, hogy rövidesen világot lát,
A kézilabdások bejárták egész Európát.
A kultúra a sporttal olyan jóbarátok,
Hogy meghálálják, ha nem bántjátok!
Sanyi az arányokat érzéssel kezelte,
Sok fiatal szakember nőtt így fel mellette.
Balatonszárszó felemelése is csak rá várt,
Módszeresen rendbe hozta József Attila álmát.
Bár keze munkája már tíz év óta szembeötlő,
Jó ideje annak, hogy nincs egy árva utcaseprő.
Nagy barátja, szomszédja volt, Csukás István,
A nevét viseli kőszínházuk a Balaton partján.
Vadvirág zöldell a szép patinás homlokzatán,
Büszke a kisváros, mint szobor a talapzatán.
A Baráti Egyesület őrzi az új és régi hírnevet,
Fut Obádovics Gyula, már messziről integet.
Aki számít, összefog a térségben,
Maradni barátok sokáig erőben, egészségben!
