Veteránokat ápolt a meggyilkolt minnesotai ápoló

A szövetségi ügynökök által lelőtt 37 éves férfi intenzív osztályos ápolóként dolgozott a minneapolisi veteránkórházban. Kollégái és szomszédai szerint szelíd, segítőkész ember volt, aki az életét a betegek gondozásának szentelte. „Alex változást akart elérni a világban” – írták szülei a halála után kiadott nyilatkozatukban.Alex Jeffrey Pretti 37 éves volt, amikor január 24-én szombat reggel a minneapolisi Nicollet Avenue és a 26. utca sarkán szövetségi ügynökök lelőtték.
Illinoisban született, majd a wisconsini Green Bay városában nőtt fel, ahol 2006-ban végzett a Preble középiskolában a Wikipedia szerint. Diákévei alatt amerikaifutball-, baseball- és atlétacsapatokban játszott, cserkész volt, és a Green Bay-i fiúkórusban is énekelt.A középiskola után a Minnesotai Egyetemre ment, ahol 2011-ben szerzett diplomát biológia, társadalom és környezet szakon. Kutatóként kezdett dolgozni, majd visszaült az iskolapadba, hogy ápolói képesítést szerezzen.
Aasma Shaukat, aki 2014-ben felvette Prettit kutatóasszisztensnek a minneapolisi veteránkórház klinikai kutatási programjába, így emlékezett rá: „Mindig is nagyon szeretett volna az egészségügyben dolgozni, betegekkel, és úgy gondolta, a veteránok különösen sebezhetők.”
Pretti hat éven át mindig vállalta a pluszfeladatokat, és kereste a lehetőségeket, hogy segíthessen – ő volt az a típus, aki tartotta másoknak a liftet, vagy segített eligazodni az eltévedt látogatóknak a kórházban. „Erős kötelességtudata volt” – tette hozzá az orvos, aki ajánlólevelet is írt számára, amikor Pretti úgy döntött, hogy ápolói iskolába megy.Pretti öt évig dolgozott intenzív osztályos ápolóként a minneapolisi veteránkórházban.
Mac Randolph, akinek édesapját Pretti ápolta utolsó napjaiban, egy videót osztott meg a közösségi médiában, amelyen az ápoló az elhunyt légierős veteránnak adja meg a végső tisztelgést. A felvételen Pretti ezt mondja: „Ma arra emlékezünk, hogy a szabadság nem ingyen van. Dolgoznunk kell érte, ápolnunk, védenünk, és akár áldoznunk is érte.”