Orvosi becslések szerint az öreg kontinensen a korai elhalálozások 7 százalékában jut főszerep a túlzott szeszesital fogyasztásnak. Európa két legnagyobb területű – négy éve háborúzó – államában különösen sok az alkoholista. Zömük férfi. Már a hajdani KGST tagállamokban is súlyos egészségügyi/gazdasági gond volt a {munkaidő előtti, alatti, utáni} vedelés. Az egykori Szovjetunió/CCCP ebben is példakép volt… Napjainkban a Cseh Köztársaságban, a balti régióban, Moldáviában, a Balkánon, Lengyelországban és az NSZK-ban beszélnek a szakemberek milliókat érintő problémáról.
Az olaszok, franciák boroznak, a skandinávoknak meg luxust jelent, hogy néha leigyák magukat. A statisztikákkal az a gond, hogy a hajléktalanoktól a sofőrrel közlekedő, topmenedzserekig, politikusokig rengetegen fogyasztanak legalább napi egy liter töményt – pálinka, konyak, whisky stb. – ám erről környezetük, családjuk gyakran nem tud. A „működő, szorgalmas-stresszes” alkoholisták és a zugivó {nem ritkán nők} kikerülnek a társadalom látóköréből. A magányos/nyugdíjas szeszbarátokra meg szinte senki nem figyel, amíg kórházba/temetőbe nem kerülnek…
