Van bőven idő az őszi, bajorországi Oktoberfestig! De azt már most megállapítjuk, hogy a folyékony kenyér „csupán” a harmadik legkedveltebb ital az NSZK-ban. Az igazi sztár a kávé és az ásványvíz. Dobogós még a sör is, noha ebből egyre kevesebbet hörpölnek fel az EU legnépesebb államába. A gyümölcslevek és kólák is nagy mennyiségben keresettek Friedrich Merz kancellár jóléti birodalmában. Amúgy az orvosi becslések szerint az öreg kontinensen a korai elhalálozások 7 százalékában jut főszerep a túlzott szeszesital fogyasztásnak.
Európa két legnagyobb területű – négy éve háborúzó – államában különösen sok az alkoholista. Zömük férfi. Már a hajdani KGST tagállamokban is súlyos egészségügyi/gazdasági gond volt a {munkaidő előtti, alatti, utáni} vedelés. Az egykori Szovjetunió/CCCP ebben is példakép volt… Napjainkban a Cseh Köztársaságban, a balti régióban, Moldáviában, a Balkánon, Lengyelországban és az NSZK-ban beszélnek a szakemberek milliókat érintő problémáról.
Az olaszok, franciák boroznak, a skandinávoknak meg luxust jelent, hogy néha leigyák magukat. A statisztikákkal az a gond, hogy a hajléktalanoktól a sofőrrel közlekedő, topmenedzserekig, politikusokig rengetegen fogyasztanak legalább napi egy liter töményt – pálinka, konyak, whisky stb. – ám erről környezetük, családjuk gyakran nem tud. A „működő, szorgalmas-stresszes” alkoholisták és a zugivó {nem ritkán nők} kikerülnek a társadalom látóköréből. A magányos/nyugdíjas szeszbarátokra meg szinte senki nem figyel, amíg kórházba/temetőbe nem kerülnek…