Szerencsés fickó volt az Osztrák-Magyar Monarchiában született berlini Führer. Érettségi nélkül lehetett 1933-tól német kancellár, majd államfő. Ráadásul az amerikai Time magazin ’38-ban a náci vezért választotta az év emberének. Majd a moszkvai diktátornak és a londoni miniszterelnöknek jutott a tengerentúli zsurnaliszták elismerése. Adolf Hitler 81 esztendeje lett öngyilkos – szovjet és brit riválisai túlélték! Közismert, hogy a Time teamje a díjjal azt a polgárt jutalmazza, aki abban az esztendőben a legnagyobb hatást – legyen az jó vagy rossz – gyakorolta a világra {és a hírekre}. Ám, még így is, mennyire irigykedhetett a véreskezű, moszkvai diktátor berlini kollégájára. Mert J. Sztálin elvtárs csupán egy esztendővel a Führer után, ’39-ben érdemelte ki a tengerentúli magazin (pozitív?) elismerését. Nem voltak válogatósak az újságírók! Hiszen a következő Man of the Year voksoláson a londoni antifasiszta-antikommunista W. Churchill lett a befutó. 1941-ben hazahúzott a szívük, s az igen beteg washingtoni elnökre, F. D. Rooseveltre szavazott a szerkesztőség.
Sztálingrád kackiás bajszú névadója aztán 1942-ben duplázott. Ismét belopta magát a Time szívébe a szovjet emberek kedves vezetője. Ezután csupa amerikai lett a hírmagazin sztárja: elnökök, tábornokok, politikusok. Mígnem ’49-ben ismét a Temzéhez suhant a sajtó bók. Persze ma már tudjuk, hogy Sir Churchill irodalmi Nobel-díja többet ért, minden tengerentúli lapocska méltatásánál. És a németek hoppon maradtak? – kérdezheti jogosan az olvasó. Á, nem! A gazdasági csoda atyja, az NSZK legelső kancellárja, Konrad Adenauert 1953-ban találták méltónak az USA-ban az év embere címre.
A magyar szabadságharcosok 1956-ban lettek a Time kedvencei. A diktatúra elleni harcban elbukott hősök persze – részben emigrációban – bizonyára zokon vették, hogy ’57-ben már a Kreml fura ura, Nyikita Hruscsov elvtárs bőrfején feszült a babérkoszorú. A hézagos további névsor: a 60-as években többek közt a később meggyilkolt J. F. Kennedy elnök és a szintén lepuffantott, fekete polgárjogi harcos M. L. King kerülhetett fel a Time év végi borítójára. Majdan főleg amerikai asztronauták lettek a bajnokok, mígnem 1970-ben Willy Brandt bonni kancellárnak jutott az elismerés. Na, azóta vártuk itt Németországban türelmetlenül, hogy megint a „mi emberünk” legyen a sztár. Sajna, olyan sikerorientált, „békés demokraták” beelőzték a berlini kancellárnőt, mint Vlagyimir Putyin (2007) és Barack Obama (2008, 2012). Ám a Time redakciójában sem csak vakok ülnek: 2015-ben végre Angela Merkelt, Görögország és a migránsok megmentőjét, Európa nagyasszonyát, a kontinens jótevőjét is észrevették. Aki már korábban bejelentette, hogy a Bundestag választások {2021. szept. 26.} után visszavonul. Úgy is tett! Múlt nyáron 71 gyertyát fújhatott el tortáján az október {2025} elején Budapestre látogatott asszony.
