Túl március idusán is sokat foglalkozik hazánkkal a nemzetközi sajtó. A német nyelvterületen bevillantott tudósítások – képben és/vagy szövegben – penge éles diagnózisát adják a „magyar betegnek”, az illibárilás „demokráciának”. A választások közeledtével gyakran eszembe jut, az egyik legtehetségesebb fideszes – korábban Kádár-párti, nyugatra küldött polgár-elvtárs – Martonyi János kérdésemre adott válasza. Bő két évtizede, egy külhoni tudósítóknak tartott, szűkkörű, követségi, berlini találkozón felvetettem a sokáig Brüsszelben élt politikusnak, hogy ritkán hallani, például az NSZK-ban Magyarországról. „Az a jó” felelte a pesti vendég…
Nos, most aligha tetszik a 82 esztendős ex-külügyérnek, hogy Trump és Putyin barát kormányukról cikkezik folyamatosan a nyugati sajtó. Vélem, a keleti, pl. ukrán, lengyel, cseh, szlovák médiumok is! Orbán Viktor és korruptként elhíresült csapatának pocsék a híre Európában. Ahol azért, a négy éve startolt orosz háború ellenére elfelejtik, hogy az öreg kontinens két legnagyobb területű állama áll hadban. Mivel a fegyverexport jó biznisz, nehéz lesz idén lezárni a szláv testvérháborút hazánk szomszédságában. A „barátságtalan” vezeték ukrán blokkolása pompás érv dr. Orbán szótárában, hogy egyszerre ócsásrolja Brüsszelt és Kijevet. A két fővárost, ahonnan jön, s ahová mennek ez euró milliárdok {+arany tömbök} sokszor a Magyar Köztársaságba, vagy azon keresztül Zelenszkijhez. Április derekán, tán okosabbak, szabadabbak leszünk. „Megbűnhődte már e nép…”
