Jurij Gagarin, 65 éve – visszatérve az űrből – Volga limuzint kapott ajándékba a Kremltől. E típus korábban, a hidegháború kellős közepén, az 1958-as belgiumi Expón nagydíjat nyert! Bizonyára hevesen dobogott Nyikita Hruscsov eltárs szíve a büszkeségtől… Ott ahol hajdan a Szovjetunióban a kényelmes Volgákat gyártották, később már Škoda Yetit és VW Jettát termeltek. A harmadik évezred elején végleg leállt a szarvas emblémás modell összeszerelése. Így a 2026-os veterán találkozókon ritkán láthatunk jó öreg, netán viszonylag fiatal Volgákat.
Se Moszkvicsokat, Pobedákat, Zaporozseceket. Unokáink talán már ismerni sem fogják a „Made in CCCP” típusokat, melyek az aktuális ukrajnai vérontás heteiben is tömegesen sérülnek, semmisülnek meg. Anno a KGST országaiban nem a sebesség és a komfort volt a jellemző a négykerekűekre. A Volga kivételnek számított! Az M 21-es premiere a 50-es évek derekán ezért is jelentett kisebb szenzációt! Míg Közép-Európában a magyar népfelkelés tartotta izgalomban a polgárokat 1956-ban, addig a szovjet mérnökök – aggódva hallgatva a lázadás Budapestről érkező híreit – az utolsó simításokat végezték új modelljükön.
Az igen erősen a kortárs amerikai limuzinokra hajazó M 21-es csinos járgány volt. Hruscsov is megnyalta (titkárnője) szája szélét. A bel- és külhoni sikert tükrözte, hogy az ’58-as brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert a 140-es tempóra tervezett, (Európa leghosszabb folyójának nevét viselő) strapabíró nóvum. Sem a KGB, sem a taxis társaságok garázsából nem hiányoztak a 60-as évektől e tágas járgányok. A négyhengeres, 2,4 literes soros motor jól szolgált az 1,4 tonnás verdában. A gyűjtők a darabjaira hullott Szovjetunió tájain, sőt az EU-hoz csatlakozott államokban is nagy becsben tartják a krómtól csillogó agg Volgákat.
