A Magyarországon kitermelt faanyag nagyobbik része tűzben végzi, az őshonos fajokból nagyobb arányban lesz tűzifa. Az erőművek és a kályhák is alacsony hatásfokkal „dolgoznak”, a megújuló energia elszámolási rendszere viszont ellenérdekeltséget teremt a hatékonyság növelésének.
Van, akinek a természet szentélye, másnak szabadidős helyszín, a pihenés, feltöltődés vagy állatok, növények megfigyelésének terepe. Ami biztos, hogy az erdő életünk, kultúránk, gondolkodásunk rendkívül fontos részét képezi, miközben rekreációs és ökológiai értéke a 21. században felbecsülhetetlen. És persze a faanyagot, házaink, bútoraink alapját és hagyományosan a tél túlélését szolgáló tüzelőt is mind az erdő adja.
A számtalan szemléletmód ellenére abban talán mindenki egyetért, hogy élő egységről van szó, fajok sokaságának élőhelyéről, ami sokkal értékesebb annál, mint hogy állományait szinte maradéktalanul elpusztítva kályhákban és erőművekben égessük el. Tüzelőre nyilvánvalóan szükség van – legalábbis ma még mindenképp –, ám ezt nem feltétlenül védett, magas természeti értékkel rendelkező erdők tarvágásával kellene biztosítani. Márpedig hiába tiltakoztak civilek és az MTA kutatói, a magyarországi szabályozás szerint védett természeti területen álló erdők is tűzifaként végezhetik vagy alacsony hatékonyságú erőművekben éghetnek el.
