„Én ordítottam, ő nem – ez volt a legijesztőbb” – mondta el az Indexnek Vida Gábor író, akire március végén, túrázás közben rontott rá egy medve Nyárádmagyarós határában. A váratlan találkozás nyílt alkartöréssel és mentőhelikopteres szállítással végződött.
Vida Gábor író március 22-én délben éppen felfelé igyekezett egy elhagyott gyümölcsösben Nyárádmagyarós és Torboszló határában, amikor a bozótosból nekirontott egy fiatal, de fejlett medve. Szép, fényes, fekete bundája volt, meg sárga fogai, nem egy tavaszi, kiéhezett állat.
Rácsapott a combomra, megkarmolt, elestem, és amire felálltam, már csak a hátát láttam, elfutott. Én ordítottam, ő nem, ez a furcsa, meg az ijesztő, hogy nem jelzett a támadás előtt.
Olyan gyorsan történt az egész, hogy az írónak megijedni sem volt ideje. „Talán oldalra fordultam, ezért a combomat érte az ütés, nem a hasamat. Ha lett volna fegyverem, akkor sem tudtam volna használni.”
Vérző kar, nyílt törés
Vida hívta a 112-t, gyorsan kapcsolták a nyárádszeredai mentőket, elmagyarázta, hol van, és elindult lefelé a domboldalon. Körülbelül 300 métert kellett mennie az útig, ahol a biciklijét hagyta.”Közben a távcső szíjával elkötöztem a vérző karomat, láttam, ahogy a csont kinyomja a zubbonyom ujját, nyílt törés, lógott a kezem.”
A fényképezőgépét látta a fűben, de úgy döntött, hogy nem fog visszamenni érte. A combsérülést nem érezte, tudott járni, semmije se fájt.
Hamar ott volt a mentő, a rendőrség, hívták a helikoptert, elláttak, vittek, repültünk; rázott és zajos volt, sajnos nem láttam a tájat.
2026. július 16. (csütörtök) 22:38
