Túl a – kilopott, narancs lekváros – buktán, magyarországi ismerőseimtől sorban kapom a voksviadal „civil” elemzését. Mivel lassan negyven esztendeje külföldön élek, s négy és fél éve nem jártam Pesten, érdeklődéssel figyelem a rezsimváltást szülőföldemen. Alább egyik régi barátom sorait idézem – név nélkül… „Géza, amit a női politikusok hiányáról írtál, az most javulni fog: a Tisza frakció egyharmada hölgy lesz. A Fidesznél várhatóan marad 10% körül, bár náluk még nem lehet tudni, kiket választanak a listás helyekre. Az eufória és a gyász (kinek-kinek vérmérséklete és pártszimpátiája szerint) még javában tart magyarhonban.
A proteszt szavazás ezúttal jól működött. Nem úgy, mint négy éve, pedig már akkor is recsegett-ropogott a rendszer, de nem volt elég acélos a kihívó. Ugyanezt láthattam a környékünkön kicsiben, 2024-ben az önkormányzati választásokon. Ha akadt egy valamirevaló kihívója a Fidesznek (mint pl. Biatorbágyon), ott teljesen elsöpörték őket, ahol viszont nem volt komoly versenytárs, ott maradhattak (Etyek, Páty, Zsámbék). És talán az is politikatörténeti nóvum, hogy egy parlamenten kívüli párt alkotmányozó többséget szerez, alapvetően a Facebook marketingre építve. Új világ van, új módszerekkel…”
