A 19. században Angliától a szárazföldig, s Amerikától Ausztráliáig divatosak lettek az úgynevezett élclapok. Hazánkban is, lásd. Borsszem Jankó, 1868-ban alapítva! Fricskándos karikatúrák és cikkek cikizték a közélet és a politika, nem szeretett, kiröhögött, megvetett szereplőit. Noha Európában milliók kérdőjelezik meg, hogy létezik-é germán humor, annak nyomai azért még a náci diktatúra hajnalán is felfedezhetők! Más.
Új motívummal gazdagodott a 30-as évek derekán az európai numizmatika. Az ezüst 2 és 5 birodalmi márkán (RM) a korábbi elnök portréja (plusz horogkereszt) jelent meg. Az agg államfő ’33-ban kapott Berlinben díszpolgárságot. Paul von Hindenburg nem sokáig örvendhetett az elismerésnek: 1934 augusztusában ugyanis elhunyt. Tannenberg poros, porosz hőse túl a nyolcadik ikszen lett a fasizálódó Spree-metropolisz „Ehrenbürger”-e, majd karikatúra, pénz- és bélyeg motívuma. Von Hindenburgtól (1847-1934) a Führer „örökölte meg” a náci birodalom elnöki posztját. Nos, a hajdani államfőtől 2020 elején elvették a fővárosi díszpolgárságát. A Vezérét már 1948-ban visszavonták!} S ez nem tréfa!
Szintén erre a sorsra jutott akkor – az 1945 tavaszán ugyancsak öngyilkosságba menekült – dr. Joseph Goebbels, egykori „Reichspropagandaminister”. Rosszban sántikált a morfinista porosz miniszterelnök és fővadász Hermann Göring is. A külföldi humoristák őket sem kímélték! Az első világháborús pilótából lett Luftwaffe főparancsnokot 1946 őszén ítélték halálra Nürnbergben. Ám megúszta a bitófát! Megmérgezte magát a (rács mögött diétára fogott-fogyott) műgyűjtő. Két évvel később aztán tőle is elkobozták posztumusz a díszpolgári címet. A történelmi névsor még hosszan folytatható lenne, de ennyit mára Berlin sztornózott egyenruhásairól!