A tengerentúli, nyári labdarúgó világbajnokság küszöbén nehezen megjósolható, hogy hány külföldi – például európai drukker – ugrik át Mexikóba, Donald Trump USA-jába és Kanadába? Addig is, amíg elstartol a nemzetközi foci ünnep, vessünk egy pillantást az Egyesült Államok 20. századi két olimpiájára! Amszterdam után 1932-ben Los Angelesbe várták a Föld legjobb sportolóit. Összesen három tucat nemzet fogadta el a meghívást Észak-Amerikába. Ebből 22 állam képviselte – az itt-ott fasizálódó – Európát. A házigazdák mellett Benito Mussolini olasz teamje volt a legsikeresebb. Strapás volt az utazás anno más kontinensekről az USA-ba: például az öreg kontinensről és Ázsiából. De Dél-Amerikából is!
A közel fél ezer versenyzővel rajthoz álló hazai csapat 103 dobogós helyet szerzett Kaliforniában. Itália harmad annyi fémmel lett második a toplistán. Franciaország szerezte meg az éremtáblázat harmadik placcát. A svédek és a japánok mögött magyarjaink is remekül szerepeltek a második tengerentúli (X. nyári) olimpia heteiben. Hat aranyunkkal beelőztük a finneket, a briteket, sőt a németeket is. Noha nekik kétszer annyi delegáltjuk volt az USA-ban, mint Horthy Miklós Csonka-Magyarországának. Ökölvívásban Énekes István lett bajnok, kardvívásban (egyéni és csapat) Piller György és társai kaszáltak a páston. Tornában Pelles István nyakába került olimpiai arany és legyőzhetetlenek voltak férfi vizilabdázóink is. Folyt. Köv. 2028 júliusában – ismét Los Angelesben!
