Keserű pohár

Négy éve már, hogy nincs közöttünk egyik kedvenc szerzőm. Rengeteg művét olvastam Moldova Györgynek {1934-2022}, s kicsit elfogult vagyok ezzel a tökös riporterrel. Történt a 20. század végén, hogy megjelent első kötetem – Berlin magyar szemmel címmel /Bihari Zoli barátom gondozásában/. A nyomdából frissen kapott példányokkal beültem törzshelyemre, az Astoria Hotel kávézójába. Teázni, lapozgatni… S mit látok, a szomszéd asztalnál? Több „öreg” író beszélgetett. Egyikük Gyuri bácsi volt… Félénken odaléptem hozzá dolgozatommal, megemlítve, hogy ez a legelső művem és sokat tanultam tőle. Erre Moldova, kézbe véve az ajándékot, fitymálóan-önkiritikusan annyit mondott csupán, hogy „akkor ez nem lehet túl jó útikönyv!” Micsoda – letaglózó – spontán humor. De, azóta is szívesen olvasom riportköteteit. Mint legutóbb a Keserű poharat. Noha sok hektárnyi bort elkortyoltam már életemben, ebből a 250 oldalas, derűs-szomorú, a szocializmus előtti, alatti, utáni örömeket, gondokat, gazdasági tévutakat felvázoló Moldova alkotásból rengeteg új információhoz jutottam. Egészségünkre!