Szekeres Tamás és zenekara játszott március végén a K7-ben. Különleges műsort hallhatott a közönség, Bach, Albinoni és Vivaldi muzsikája mellett az Omega klasszikusait, a Gyöngyhajú lányt, a Fekete pillangót, a Régi csibészeket és persze a Gammapolis dalait. Az instrumentális koncert, amit immár két és fél éve játszanak szabadtéren, templomokban és klubokban csak azoknak meglepetés, akik Szekeres Tamást az Omegából ismerik, aki egyébként klasszikus gitár szakon, Szendrey-Karper László professzor tanítványaként végezte el a Zeneművészeti főiskolát.
-Sokan rácsodálkoznak a Szekeres zenekarra, nem azért, mert a műsor felében Omegát játszotok, hanem, hogy a klasszikus zene milyen könnyedén keveredik a rockkal.
-Miután klasszikus gitárt tanultam a főiskolán, a zenekarommal mindig is játszottunk Vivaldit vagy éppen Bachot, de az Omega miatt 2000 és 2023 között nem léptünk fel. Én szerettem volna, de Mekivel vagyis Kóbor Jánossal hallgatólagos megtállapodásunk volt, hogy ha a két zenekar fellépése ütközik, akkor a sajét zenekarom koncertjét lemondom. Ez 1994 és 2000 között működött, de aztán beláttam, hogy túl nagy a rizikó. Egy-két koncertet le lehet mondani, de aztán már nem hívnak. És az Omegával is megtörtént, hogy váratlanul beesett egy-egy fellépés. Két héttel előbb derült ki például, hogy Marosvásárhelyen meghirdettek velünk egy koncertet, ahol 30 ezer néző előtt léptünk fel.
-Az Omega sosem jelentette be, de az együttes 6. tagja voltál, hiszen 1994 óta minden koncerten te gitároztál Elefánt, vagyis Molnár Gyuri melllett.
-Én sosem mondtam, ők sem hirdették, de Kóbor azt mondaná, hogy ez marhaság, az Omega tagja vagyok.
-Hogyan kerültél be a zenekarba?
-A nyolcvanas évek végén Varga Miki zenekarában játszottam, s amikor írtam egy dalt, azt a Kóbor stúdiójában vetttük fel. Akkor már sokat beszélgettünk, majd amikor szólóalbumaimat is ott rögzítettük ’92-93-ban, szólt, hogy a ’94-es Népstadion koncerten szeretné, ha két gitár szólna a színpadon. A főpróba a Siófoki szabadtéri színpadon volt és azontúl nem tudtak tőlem megszabadulni. Békés természetú vagyok, zenészekkel meg pláne, mégis meglepődtem, hogy mindenki kedvesen fogadtak.
-Meki szerint volt az Omegának egy elszalasztott lehetősége, legalábbis nekem így mesélte, amikor az együttes történetét írtam, szóval, hogy kár volt lemondani Edvin Balogh énekesről, akit éppen te hoztál be a zenekarba.
-Baloghot a holland menedzserem mutatta be, magyarul egy szót sem tudott, de valóban nagyszerű énekes és készült egy albumunk, ahol Mekivel együtt énekeltek. Utólag én is csak olvastam, hogy Cikin kivül a többek nem nagyon lelkesedtek az új felállásért, inkább mással foglalkoztak. Ugyanakkor Meki elég karakteres volt, ha valamit át akart vinni, akkor azt elintézte. Én egyébként sosem követtem a belső ügyeket, örültem, hogy együtt játszunk. Mindig úgy tekintettem magamra, mint szólózenészre és ezért az sem érdekelt, hogy az Omega belső vagy külső tagja vagyok. Amikor Mihály Tomi kiszállt, felkértek, hogy legyek zenei vezető, azt persze elvállaltam.
-Mikor léptél fel utoljára az Omegával?
-Az utolsó pillanatig velük voltam. Az utolsó koncertünk 2019 novemberében volt a Papp László Budapest Sportarénában, a Nazareth együttessel. A naptár szerint 2020-ban 40 koncertünk lett volna, többségük küldföldön. Januárban még próbáltunk, de aztán március 15-én kitört a covid. Ugrottak a koncertek, nyáron újra próbaterembe mentünk, mert az a hír járta, hogy szeptembertől már lehet játszani. Aztán azt is lefújták. Akkor találkoztunk utoljára.
-A Szekeres zenekar viszont feltámadt.
-Hosszú volt a szünet, hiszen 1988 és 2000 között léptünk fel külföldi és itthoni klubokban, az instrumentális zenénknek ugyanis ők voltak a hallgatói. Már 2023-at írtak, amikor megkeresett Herbály Péter barátom egy műsor ötletével és gyerekkori barátaimmal újraszerveztem a zenekart, s először a Gammapolist dolgoztuk fel, majd több Omega dal mellett Bach, Albinoni és Vivaldi darabok is belekerültek a műsorba. Két változatban adjuk elő, klubokban kamara koncerteket tartunk, míg szabadtéren és templomokban kórusokkal lépünk fel. Gyulán az Erkel kórussal, Tatabányán a helyi kórussal és szimfonikus zenekarral adtuk elő. Április végén az FMH-ban lépünk fel aztán nyáron hétszer adjuk elő a Városháza udvarán.
