A „demokratikus Magyarország bátor előharcosaként” emlékezett meg a korabeli filmhíradó a 66 esztendős politikusról. 1946 nyarán kísérték utolsó útjára Tombor Jenő Alfréd Elemér magyar katonatisztet, az akkori honvédelmi minisztert. A 19 esztendős fiatalember 1899-ben végezte el a Ludovika Akadémiát. Ezt követően tanulmányait az osztrák fővárosban, a Hadiiskolában folytatta. Ifjan a világháborúban a fronton szolgált, 1918-ban már vezérkari alezredes volt. „A Tanácsköztársaság idején a hadügyi népbiztosság vezérkari főnöke volt. Stromfeld Auréllal együtt szervezte meg a sikeres északi hadjáratot. Még Tanácsköztársaság alatt letartóztatták és vádat emeltek ellene, de bűncselekmény hiányában a bíróság felmentette.
A Honvédelmi Minisztérium mégis nyugdíjazta” – fogalmaznak a történészek. Később egyetemre járt „és megszerezte a gyógyszerészi és vegyészdoktori oklevelet. Az 1930-as években újságíró lett, többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjának, a Szabadságnak volt a munkatársa. ’45-ben felmentették minden ellene hozott intézkedés alól. Előbb vezérőrnagyi, majd vezérezredesi rangot kapott.”
A béke beköszöntekor „beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd a Kisgazdapárt országos listájáról ismét bejutott a parlamentbe, ahol novembertől váratlan haláláig honvédelmi miniszter a Tildy- és a Nagy Ferenc-kormányban. Tragédiáját szívgyengeség okozta. 66 esztendőt élt. Felesége Boleman Janka Jolán Irén volt, aki 1951. október 18-án hunyt el Budapesten 68 éves korában.”