A német főváros nyugati felében egy széles sugárút viseli a „Június 17.” elnevezést. Ezzel is emléket állítva az 1953-as, kelet-berlini munkáslázadásnak. A témáról számos kötet született, ezek közül is kiemelkedik, a röviddel az ezredforduló után – Izraelben – elhunyt, balos újságíróból lett amerikai katonatiszt, Stefan Heym könyve. A második világháború poklát megjárt irodalmár később az NDK-ban telepedett le. S ott nem volt mindig jó viszonyban a Kreml kelet-berlini bábfiguráival. A kalandos élettel büszkélkedő, chemnitzi születésű, zsurnalisztából lett tengerentúli egyenruhás férfi, S. Heym (1913-2001) negyven évesen költözött a Német Demokratikus Köztársaságba. Öt nap júniusban című, ’74-ben napvilágot látott regénye – mely 1989 óta, Forinyák Éva fordításában magyarul is olvasható – talán a leghitelesebb krónikája a réges-régi berlini népfelkelésnek. Az egész NDK-ban, 270 településen sztrájkokhoz, forradalmi megmozdulásokhoz vezetett az 1953-as lázadás. Az ost-berlini Stalin-Allee építőmunkásainak normaemelést elutasító, tiltakozó akciójával kezdődött demonstráció, szűk négy évvel a DDR kikiáltása és három hónappal a moszkvai diktátor halála után élesen rávilágított a „létező szocializmus” és az erőltetett iparosítás sokáig szőnyeg alá sepert gondjaira.
A fennmaradt filmdokumentumok, fényképek fájdalmasan emlékeztetnek a majdani, ’56-os budapesti jelenetekre. A békésen indult spontán tüntetést szovjet tankok verték le ott is, itt is. A felkelés szűk egy hete alatt 2-3 ezer politikai fogoly szabadult ki az ulbrichti börtönökből. A halálos áldozatok száma meghaladta a félszázat… S mi lett a szerző sorsa? Heymt 1979-ben tíz évre kizárták a kelet-német írószövetségből. Az NDK összeomlása után az idős férfi, rövid ideig a bonni Bundestag korelnökeként, képviselőként a posztkommunista PDS színeiben védte az „Ossik” vélt és valós érdekeit. Stefan Heym {2001 decemberében} Izraelben hunyt el. Micsoda – szó szerint – regényes életpálya!