Egy antikváriumban találtam e régi kötetet, s több remek írást találtam benne, ami végül is nem meglepő, hiszen az esszék többségét a legjobb amerikai írók követték el.John Steinbeck például az „Egyenlőnek születtek” című írásában mesterien levezette, hogyan tekintették az USA-ban a feketéket (a fordításban még négerek szerepel) és miért nem történt meg a teljes felszabadításuk az északiak győzelme után. Sok mindent olvashattunk ezügyben, de Steinbeck tökéletes megoldást kínál. Hasonlóan élveztem Paul Elmer More esszéjét Edgar Allen Poe-ról, aki a New Yorki Írók klubjában látható Poe portrétól indul, s elemzésében az író pszichéjének megfejtését is feltárja, aki a kötészetet „a szépség ritmikus megteremtésében” látja. S ő, aki ragyogó költő volt, a verset „kevésbé jó zenének” írja le. A hollóról pedig azt állítja, hogy nagy verset akart írni, s megszerkesztette a versét, amikor a refrént (Nevermore – Sohasem) helyezte a centrumba. S a témát is tudatosan választotta, vagyis a szépséget és a halált. Az egyik csalódásom viszont F. Scott Fitzgerald írása (Alvás ébrenlét) volt, amit 1934 karácsonyán jegyzett le. Ez a téma persze pokolian nehéz, de FSF zseniálisan avat be, hogy az alvás hét értékes órája a harmincas éveink vége felé hirtelen két részre szakad. S erekor az amerikai írónál valami elszakad, belekezd egy rémtörténetbe és többé nem kerül elő, hogy megfejtse e hihetetlen rejtvényt. Ez persze az én csalüdqésom, másoknak ez az okfejtés is tetszhet, tehát rajta , szerezzék mega kötetet, amelyben többek között Faulkner, Emerson, Upton Sinclair és Henry James esszéjét is elolvashatják.

