A Svéd Királyságban bizonyára az autósok nagy ünnepe lesz jövőre a Volvo centenáriuma. A két világháború közötti kocsikból már csak kevés gurul… Észak-európai időutazás! A legelső nagyszériás kocsijuk a PV 444-es 1944-ben debütált, és 1965-ig (!) 440 ezer darabot adtak el belőle. A kétajtós, formavilágában amerikai stílusjegyeket tükröző, osztott szélvédős, hátul perecablakos skandináv „bogár” iránt olyan óriási volt az igény, hogy a vevőknek átlag három évet kellett várniuk a négyhengeres, 1,4 literes álomautóra. A „púpos” Volvóként is emlegetett négykerekű kapott 1,6-os, majd 1,8-as orrmotort is. Majd az ’58-tól modernebb kaszniba öltöztetett PV 544-es a ralipályákon is bizonyította strapabíró mivoltát. Az oldtimer barátok előszeretettel vadásznak a Volvo 445-ös kombira, amelynek külön bájt ad, hogy tágas csomagtere kétszárnyú ajtóval nyílik. 1953 és 1969 között 85 ezer ilyen komfortos, praktikus modellt értékesítettek.
Nem utolsósorban a svéd acél kvalitásának hála Nyugat-Európa útjairól még ma sem haltak ki ezek a szép matuzsálemek. Jóval gyakoribb persze az „Amazon” becenevű Volvo 121/122/123-as széria, amelyből az 1956-os premiertől 1970-ig 670 ezer példányt termeltek. Sir Roger Moore azért tekergette Angyalként a 60-as években a televízió képernyőjén {hazánkban is, magyar hangja Láng József!} a fantasztikusan esztétikus Volvo 1800-as volánját, mert a dögös, négyhengeres, 160 km/óra feletti száguldásra tervezett svéd {2+2 üléses} kupét Nagy-Britanniában szerelték össze anno. Modifikált farral 1971 és 1973 között sportos kombiként is piacra dobták a legendás, „Hófehérke koporsójaként” emlegetett típust, amelyre a Volvo frissen debütált kisautója hajaz. Az újabb modellekről majd legközelebb nosztalgiázom!
