A terror rendszere II. rész, 1933–1945 – ezzel a címmel hirdetett árverést a főként filatéliai és numizmatikai különlegességekre szakosodott észak-rajna–vesztfáliai Neussban székelő Felzmann aukciósház tavaly novemberben. A megfogalmazás akár kiállításra is utalhat, ám erről szó sem volt. Mert ahelyett, hogy bemutatták volna a hitleri Németország, a nemzetiszocialista diktatúra ördögi működését, az akkori idők tárgyi emlékeit akarták árverésre bocsátani. Bár Németországban a nácik legkegyetlenebb félkatonai szervezete, az SS, valamint a Harmadik Birodalom hadserege, a Wehrmacht tárgyainak nyilvános értékesítése nem tiltott, óriási felháborodás kísér minden ilyen akciót. A mostani aukción még csak nem is ezeket kínálták eladásra, az online árverési katalógusban a holokauszt 632 döbbenetes tárgyi emléke szerepelt.
Mennyit ér egy 16 éves gettómunkás arcképes igazolványa, rajta a pecséttel: „44.6.23-án a 76-os transzporttal el”? Vagy egy „használt” sárga csillag? Mennyiért kelne el a nevet, személyes adatokat, „szakvéleményt” tartalmazó, kényszer-sterilizációt elrendelő végzés? A kikiáltási árak többnyire 100 és 500 euró között mozogtak, egy kelet-poroszországi zsidó kivégzéséről szóló, jegyzettel ellátott Gestapo-kartotéklap például 350 euróról indult.
Elsőként a Nemzetközi Auschwitz Bizottságnak tűnt fel az árverés, és egyből tiltakozott:Cinikus és szégyenteljes vállalkozás a nácik által üldözöttek és a holokauszt túlélői számára az árverés
– idézte a sajtóközlemény Christoph Heubner ügyvezető alelnököt.
