Mottó: ” A gyógyulásnak három feltétele van.
a) A jó isten akarata, b) jó orvos, c) fegyelmezett beteg.” (Papp György)
Negyven éves történet, kizárólag 18 éven felülieknek.
Fő szakmai területem az andrológia, magyar nevén férfi gyógyászat (férfi meddőség, szexuális zavarok, férfi fogamzásgátlás, férfi öregedése). Egy szakmai vezető alapvető kötelessége szakterületén, a világ új gyógyító eljárásainak honosítása. Erről szól ez a talán nem szokványos témájú történet.
Török Alexander pécsi urológus kollégámmal (a hazai genitális protézisek első számú szakértője) érdeklődéssel ültünk egymás mellett, a nyugat-berlini Operatív Andrológia Kongresszuson. Az elnök, az európai operatív andrológia atyja Kelami professzor bejelentette az egyik igen ismert amerikai előadót, egy új módszer, „A merevedési zavarok megoldása öninjekciós módszerrel, címmel”. A módszer szakirodalmi közlése, már korábban megtörtént, a feltalálója egy párizsi magyar professzor érsebészeti műtéte során mellékhatásként figyelte meg, az érre ható anyag merevedést előidéző hatását. A hallgatóság érdeklődéssel várta az orvosi részleteket és az első amerikai tapasztalatokat.
Az orvoskongresszusnak van egy íratlan öltözködési protokollja. A világ régen megszokta, hogy az amerikaiak erre nem nagyon figyelnek, nyakkendős amerikai előadót ritkán láttunk. Az azonban mégis furcsa volt, hogy az ismert professzor viseltes joggingban lépett a mikrofonhoz. Az előadás kitűnő és részletes volt, összefoglalta a beavatkozásra alkalmas beteg csoportot, a beteg számára személyre szabott dózisának beállítását, bemutatta a beteg betanítás technikáját, felsorolta a módszer buktatóit és felhívta a figyelmet a komoly korrekciót igénylő szövődményekre is. A mindenre kiterjedő előadás utolsó mondata így hangzott „és Tisztelt Kollégák, 20 perccel ezelőtt injekciót adtam be magamnak”. Aztán ellépett a mikrofontól. Mindenki láthatta meredező férfiasságát, a hatás frenetikus volt. Tapsvihar. Az előadást követő szünetben a világ minden tájáról érkezett szakmai közönség izgatottan tárgyalta a hallottakat. Meg voltunk győzve.
A történtek előtt két hónappal, egy délelőtti rendelésen történt. Kértem a következő beteget, majd a nyitott ajtón gyors mozdulattal szimpatikus roma fiatalember lépett a helyiségbe. Ömlött belőle a szó: „Segítsen rajtam doktorprofesszor, nem megy a ketyere, akármit csinálok, nem megy! Az egész faluban a legjobb csaj a CSUCSU, kivittem a mohásba a tölgyfához, mindent megcsinált, ez meg puha, mint a kenyér. Ennél a mondatnál lerántotta cipzárját és méretes szerszámát lefitymálva mutogatta. (A továbbképzésen lévő fiatal asszisztensnő a szája elé kapta a kezét.) Vezető asszisztensnőm, a rendkívül határozott és értelmes Stella (hosszú szakmai életem, egyik leghasznosabb munkatársa) szigorúan rápirított „Tegye el legyen szíves, később a Professzor úr a vizsgálóban nézi meg majd, először itt csak adatait vesszük fel!” Így történt. A két hónap alatt a vizsgálatok alapján meggyőződtem arról, hogy alkalmas alany lesz az új módszer alkalmazására. Megbeszéltük, és bizakodva várta a jövőt. Én is.
Ügyes kezű férfi volt, három hét alatt megtörtént a betanítás. Aztán eljött a nagy nap. Tíz órakor megjelent Csucsuval. (A gyönyörű nagy szemű roma lány, testhez simuló nagyvirágos ruhájában igen jól mutatott.) Kérdés nélkül is megszólalt.” Én a halottat is életre tudom kelteni, de Rikivel nem jutottam sehova. Kíváncsi vagyok doktorprofesszor, hogy magának sikerül-e?” „Valószínűleg mások a módszereink – mondtam. Vélhetőleg az Öné kellemesebb, de az enyém hatékonyabb.Kérem, foglaljon kint helyet.”
Az volt a szokás, hogy az utolsó injekciót, – ami már az aktuális felhasználhatóságot jelenti – a rendelőben adja be magának a beteg. Így történt,- fél ampulla beadva, utána, „Na, most megkapod Csucsu!” felkiáltással elrohantak. A rendelés végén csöngött a telefon. Ricardo volt az „Győztünk -kiabálta, győztünk! Háromszor is elhomályosodott a szeme Csucsunak és a végén azt mondta „Ez szuper volt Riki!” Doktorprofesszor a jó isten áldja meg magát!”
Na, ez rám fér, és remélem így is lesz.
Két hónappal később, a rendelés végén kopogtak. Az ajtón egy sápadt, görnyedt Ricardo jött be, az arcán ült a fájdalom. „Iszonyúan fáj, három órája áll, feszít, már nem bírom tovább! Megőrülök. Segítsen doktorprofesszor úr, segítsen!” Lefektetés, fájdalmas, vastag-tűs vér-lebocsájtás, ellenszer adása, jeges borogatás. Egy idő után kezdett normalizálódni a helyzet. Mi történt kérdeztem? Jaj, ne haragudjon doktorprofesszor, de beadtam az egész ampullát, villogni akartam a Pötyinél is. Elkomorodtam. Többet elő ne forduljon! Szövődmény persze e nélkül is lehet, de a játékszabályokat be kell tartani! Stella kommentálta a helyzetet: „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.”
Aztán néhány évig a betegek tömege alkalmazta a módszert, Pécsről is igen jó híreket hallottam, – később a sokkal egyszerűbb és kíméletesebb tabletták átvették a szerepkört. (Viagra és társai.)
Ezt megelőzően azonban még egy apró történet. Nyári este van, otthon a kertben locsolok, mikor a házunk előtt megáll egy nagy, elegáns fekete autó. A kiszálló férfit nem volt nehéz azonosítanom, régi betegem, az ország iparának egyik magasrangú vezetője, két diplomás, kulturált, elvált ember. (Személyi találgatás fölösleges, a betegeim minden adatát egy életen keresztül tabuként kezeltem.) Azonnal láttam rajta, hogy mi a probléma, iszonyú fájdalma volt, három és fél órás merevedés. Bementünk a klinikára, vastag-tűs vér-lebocsájtás, ellenszerek adása, nyugtatók, borogatás. Két óra eltelt, mire elmúlt a vészhelyzet. Akkor már néztem az órámat. „Ne haragudjon professzor úr, a bajt én idéztem elő”. „Hallgatom”, mondtam.
A délelőtt során egy régi mérkőzésemre került babér. Hosszú hónapokig hiába udvaroltam. Ma bejött hozzám, és jelezte, hogy ő is akarja. Boldogan teljesítettem. Délután viszont váratlanul a megszokott robotom adódott, rendszeres kapcsolatom aranyos másik fele jelentkezett igénnyel. Mit tehetem volna? – megismételtem a délelőttöt, egy második adaggal. Nőtlen ember vagyok, éjjel-nappal dolgozom, ez az egy igazi szenvedélyem van. Tudja professzor úr a régi magyar közmondást: „Egy a lényeg, egy a fontos, a p*na legyen bozontos! Professzor úr kérem, ne haragudjon.”
-Rendben, -legyintettem-, de még jó, hogy otthon talált, viszont szeretném elmondani, hogy egy ilyen több órás merevedés jelentős károkat okoz a szövetekben. Kérem, többet ilyen ne forduljon elő, hogy nem tartja be az előírásomat!
Másnap reggel jeleztem Stellának, hogy tegnap este adós maradtam a beteg ellátásának adminisztrációjával, kérem, pótoljuk. Miközben diktáltam Stella egyszer csak megszólalt: „Az önfegyelem a férfiaknál nem az iskolázottságon múlik”
Női mondat, de igaz.
Esendőek vagyunk mi férfiak.
Viszont a gyógyuláshoz fegyelmezett beteg kell.
Szóval, így történt.
