Mottó:
„Élet. Vadászat. Jó lenne mindkettőből még egy kicsi.” P. Gy.
Szép kerek évszám. Ezt is megértük, már sok nincs hátra. Kedves megemlékezés a munkatársakkal. (Ajándék: szép sötétkék póló, derülátó felirattal: „80. A legenda folytatódik.”) Megható. Megszámlálhatatlan jókívánság telefonon és facebookon. Még a Vadász Kamara vezetői is gratulálnak. Igen jólesik. Otthoni ünneplés szűk családi, baráti körben, kedves emlékek felidézése, közösen meghallgatott régi Chattanooga Choo Choo, kis szobor ajándék: (török basa pipával – pipázó fiatal múltamra emlékeztet). Figyelem, szeretet, a dolog rendben van.
És persze a vadásztársak, még aki él és emlékezik. Baráti bronzérmes őzbak Bernecebarátiban (mindig boldogság!) egy szép és eredményes este és reggel Kunhegyesen ((Két jó trófea!)) Szinte több, mint ami jár. De erről már írtam.
SZARVASBIKA SZIGETVÁRON
Régi barátság, a családfő sajnos néhány éve már nincs közöttünk. Fia, Péter profi vadász. Hihetetlen elméleti tudás és vadászati élmények a föld minden tájáról Afrikától Kamcsatkáig. A meghívás: „Gyere le Gyuri Bácsi, egy bikára” azonnal jelentősen javítja a család egészségügyi állapotát. Drága feleségem, – aki első számú drukkerem a területen, és őszintén örül, ha én is örülök egy szép trófeának, jelzi, hogy egy napra elmehetünk.
Megyünk, mintha haza mennénk. Péter és családja örömmel fogad, a családi konyha egyébként is híres, csak jól járhatunk. Háziasszonyunk Bella nem csak jó vadász, igényes konyhafőnök is. Egy pici változás azért van a programban, a váratlanul megérkezett két svájci vendégvadász miatt. „Gyuri Bácsi, úgye nem haragszol, ha nem én mennék ki veled, hanem Lacika a fővadász kísérne.” Ez természetes. Lacika az utolsó fűszálig ismeri a területet, tudja vad szokásait, és egyébként is imád vadászni. Szimpatikus, csendes férfi, hiszen polgári foglalkozása szerint sírkőkészítő mester.
Az első kiülésnél 3 gyönyörű koronás bikát láttunk. Távcsövezés, ítélet: ” Gyuri Bácsi, ezek fiatalok.” Én is ígéretesnek látom őket, így a puskához nem nyúlunk.
A második alkalom előtt biztató megjegyzés hangzik el: „Meglátod, nagyon jó helyre megyünk, Paprezulának hívják.”
Kiülünk a magaslesre, előttünk óriási, erdő övezte mező. Fél órás hajnali várakozás után kb. 500 méterre az erdőből hatalmas rudli vált ki, benne több jó bika. Távcsövezünk, aztán Lacira nézek. Ő nyugodtan legyint, – nem megyünk sehova, a rudli 200 méterre itt fog elmenni előttünk. (Honnan tudja?) Aztán egy fél óra múlva rudlik megindulnak, és keresztbe sétálnak a mezőn. Nyugodtan szemre vesszük a bikákat és látunk egy különösen jó dárdás, selejt bikát. Megvárjuk, amíg egyedül egy pillanatra keresztbe áll, rajta vagyok, odabuhintok, jelzi a lövést, hármat lép, majd elfekszik (a 375-ös Holland and Holland nem viccel). Boldogan kapom a töretet, a bika pedig szép ágat utolsó harapásként.
TISZTELET A VADNAK, ÜDV A VADÁSZNAK!
Készbe veszem a vastag agancs-szárat és szégyentelenül boldog vagyok. A napot egy csodálatos vadászkürtökkel ünnepélyessé tett teríték teszi felejthetetlenné.
Szigetvári vadászatom a helyiek profizmusának őszinte értékelésével zárul. Végtelenül hálás vagyok.
MUFLONKOS APCON
Az elmúlt évtizedekben sokszor voltam itt. Az idő kíméletlen a vadász barátok itt is ritkulnak. Az életben maradottakkal sokszor emlékezünk. Szeretettel vártak, a meghívóm, K. Feri – a helyi Vadász Társaság elnöke – régi barát.
Pistivel már igen jó kost is lőttem, ha dicsekvő lennék, a trófeával a bárki előtt tehetném.
„Korán ki kell mennünk Gyuri Bácsi, jó a szóró, szépen járják, de mire megjön, ott kell legyünk.” Délután 2-kor kiültünk. A hely csodálatos, a fennsík felső részén magasles, tőle 200 méterre erdő, középen hatalmas szóró. Itt is szembe jött a profizmus: „Csendesen legyünk, hamarosan jöhetnek”. Négy óra körül gyönyörű fekete öreg kos vált ki az erdőből és megcélozza a szórót. Nyugodtan legel, én nyugodtan megcélozom és nyugodtan alá lövök. Mondjuk 70 méterről. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Nem így Pisti, aki nyugodtan mondta: alá lőtt Gyuri Bácsi, a jobb első lábát magasan találta. Kutyával száz százalék, hogy meglesz. Szarvai bizakodást keltettek bennem, bár eléggé utáltam magam. Másnap reggel gyönyörű terítéken, körbe fenyőág díszítéssel vehettem birtokba a jó öreg kost. Hiába, ha a meghívó profi, mindig igaza van. (Nyilván a kereső kutyák is profik voltak.)
Éppen helyben bírálat folyt, mindent rendben találtak, öreg kos, jó kilövés.
A kost látva, feleségemmel egymásra néztünk, a közelmúlt egészségi problémái egy percre tovatűntek, helyüket felhőtlen boldogság vette át.
Az élet tarka, de vannak jó pillanatok.
Ferikém, Pistikém köszönjük a csodálatos élményt.
Ez is megadatott.
