Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly áprilisban védelmi miniszterével szemben ült a Kremlben, és görnyedten markolta az asztalt. A délkelet-ukrajnai Mariupol stratégiai városában található Azovstal Vas- és Acélgyár orosz ostromáról tárgyaltak.
Azovstal mintegy 2600 ukrán katonának és civilnek adott menedéket, miközben az erődszerű gyárat hetekig bombázták az orosz csapatok. „Zárja le az ipari területet, hogy még egy légy se tudjon elmenekülni” – sugározta az állami televízió Putyin parancsát.
Ám amikor az orosz elnök elrendelte a teljes zárlatot a hatalmas komplexum körül, egy kis csoport titkos tárgyalásokba kezdett az ostrom befejezésére. Putyin két legmagasabb rangú tábornoka és egy ukrán törvényhozó is érintett volt, aki valaha szovjet ejtőernyősként szolgált. A CNN megpróbálta felfedni az alku részleteit, és hogy kik vettek részt a tárgyalásokban.
Olekszandr Kovalov, az ukrán parlament donyecki képviselője, a szovjet-afgán háború veteránja a CNN-nek azt mondta, ő közvetítette a tárgyalások kezdeti szakaszát. A másik oldalt az orosz katonai hírszerző ügynökség (GRU) két magas rangú tábornoka képviselte: Vlagyimir Alekszejev altábornagy, a GRU második parancsnoka és Alekszandr Zorin vezérőrnagy, mindketten Ukrajnában születtek.
Alekszejevet az elmúlt években egy sor nemzetközi incidenssel hozták összefüggésbe. Egy volt a négy GRU-tiszt közül, akiket az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma 2016-ban szankcionált az amerikai demokratikus folyamatok aláásására irányuló, széles körű rosszindulatú kibertevékenység miatt, beleértve a választásokba való beavatkozást is. Az Egyesült Királyság és az Európai Unió 2019-ben szankcionálta őt Szergej Szkripal volt orosz titkosszolgálati tiszt Angliában történt halálos idegméreggel való megmérgezéséért.
Zorin eközben Putyin szíriai követeként tevékenykedett, és aktív szerepet játszott a Bassár el-Aszad elnök rezsimje és az ország ellenzéki és lázadó csoportjai közötti tárgyalásokon.
Közreműködésük rávilágít arra, mennyire fontos volt Pugyinnak Mariupol elfoglalása, valamint a Krím és Oroszország közötti szárazföldi híd megszerzése. Mariupol fontosságát bizonyítja, hogy az orosz elnök áttette a konfliktus irányítását az ország fő hazai hírszerző ügynökségétől, a Szövetségi Biztonsági Szolgálattól (FSZB) a katonai hírszerzés, a GRU kezébe.
„Mióta tavaly nyáron a katonai hírszerzés tábornokai kiemeltebb szerepet töltöttek be, Putyin is rájött, hogy ez már nem egy „különleges művelet”, hanem egy hagyományos háború” – mondta Andrej Soldatov orosz oknyomozó újságíró és hírszerzési szakértő, aki jelenleg Londonban száműzetésben van a CNN-nek. „Sajnos ez azt jelentette, hogy Putyin felkészíti az országot egy hosszú hagyományos háborúra.”
Ukrajna évekig az FSZB kiemelt célpontja volt; a háború irányításának átadása a GRU-nak azt jelentette, hogy Putyin nem bízik az FSZB-ben.
Az Európai Politikai Elemző Központ esszéjében Soldatov és kollégája, Irina Borogan azt írta, Putyint nem nyűgözte le, hogy az FSZB rendkívül titkos inváziós terveit a nyugati hírszerzés szerezte meg. Az orosz elnök láthatóan elégedetlen volt a neki ígért „az orosz ajkúak népfelkelésének teljes hiányával”.
Földalatti menedékhely
Miután február 24-én megszállták Ukrajnát, az orosz erők pár nap alatt Mariupol városához értek, de aztán hónapokig hiába próbálták teljesen elfoglalni. Azovstal gyorsan a küzdelem epicentrumává vált.
Az Azovi-tengeren húzódó alagutak és maga az üzem négy négyzetmérföldön terül el, és egykor több mint 10 000 embert foglalkoztatott. Most romokban hever.
Az orosz erők hetekig éjjel-nappal ágyúzták a létesítményt. Az ukránok utolsó állása egyre védhetetlenebbé vált, mivel az élelmiszer- és vízkészletek fogytak, és több száz áldozat maradt orvosi ellátás nélkül. A föld alatt, zord körülmények között összebújva sok katona és civil kezdett kételkedni abban, hogy valaha is élve kikerülnek onnan.
Ekkor lépett be Kovalov
Kovalov az ország keleti részén található Donyeck régió egyik választókerületét képviseli, ahol az ukrán nyelvet hivatalos nyelvként rögzítő állami törvény visszavonásáért kampányolt – ami fontos kérdés a térségben élő sok orosz ajkú ember számára.
Kovalov hűségét már korábban is górcső alá vették. 2014-ben azzal vádolták, hogy segített a Berkut néven ismert különleges rendőrségi részleg tagjainak elmenekülésében, miután az Euromaidanban erőszakos fellépést hajtottak végre a demokráciapárti tüntetők ellen. Tagadta a Berkut támogatását, és a CNN-nek elmondta, hogy segített a szökésben, hogy megakadályozza a további vérontást Kijevben.
Ez a cél a háború kezdete óta központi szerepet játszott munkájában.
Mivel Oroszország Mariupol és Azovstal elleni harca elhúzódott, Kovalov azt mondta, hogy valakinek meg kell próbálnia megállítani az őrületet. „Nem minden ember akar háborút. Sokan úgy látják, hogy ez rossz, és mindenki a maga szintjén próbál kiskaput találni egy kis megbékéléshez.”
Kovalov azt mondta, hogy a brutális ostrom megtörésének reményében kihasználta az FSZB moszkvai kapcsolatát – Valentin Krizhanovszkijt. Kryzhanovskyt, az Ukrán Hírszerző Szolgálat (SBU) volt ügynökét, aki 2014-ben átállt Oroszországba, és csatlakozott az FSZB-hez. Ukrajnában széles körben árulóként tartják számon.
A két férfi az Azovstalban rekedt civilekről beszélt. „Vannak nők, gyerekek, gondoljunk erre” – emlékezett vissza Kovalov.
A parlamenti képviselő szerint többen is próbáltak már tárgyalni az azovstáli acélműhöz való hozzáférésről. „11 sikertelen próbálkozás volt előttem, és senki sem hitte el, hogy egyáltalán el lehet odáig jutni” – mondta. A CNN nem tudta megerősíteni állítását.
Elmondta, hogy terveit világossá tette Kirillo Budanov vezérőrnagynak, az ukrán katonai hírszerző ügynökség vezetőjének. Bár Budanov kételkedett az esélyeit illetően, Kovalov azt mondta, áldását adta rá.
Felpörögtek a tárgyalások Mariupolban
Április 25-én Kovalov a háború kezdete óta először utazott az oroszok által megszállt Dél-Ukrajnába, titkos jelszavakkal és Budanovból származó titkosított kommunikációs eszközökkel felfegyverkezve, hogy megkönnyítse az ellenőrzőpontokon való átjutást az orosz kézen lévő ukrán területre, és kapcsolatot tartson az Azovival parancsnokaival.
Megdöbbentette a pusztítás, amelynek szemtanúja volt ezen a rövid körúton a város körül – ez volt az első a három közül –, és a jelenetet videókon és fényképeken dokumentálta, amelyeket megosztott a CNN-nel. A CNN megvizsgálta metaadataikat vagy fájlinformációikat, amelyek Kovalov utazásainak időpontjához és dátumához igazodtak. Az egyik autóból készült klip, amely megfeketedett sokemeletes épületeket és összetört kirakatokat mutat be, a rendelkezésre álló utcaképek segítségével a mariupoli Metalurhiv sugárútat határozták meg.
„Bombáztak bennünket. Egy teljesen lerombolt városban voltunk. Egy olyan város, amely gyakorlatilag el lett törölve a föld színéről. Pontosan a háború középpontjában voltunk” – mondta.
Ahhoz, hogy akár az üzemet is elérjék, tűzszünetet kellett végrehajtani.
Április 27-én Kovalov egy kémfilm jelenetére emlékeztető fényképen szerepelt. A képen Kovalov Kryzhanovsky és Andrej Szicsevoj altábornagy, az orosz déli katonai körzet 8. egyesített fegyveres hadseregének tagja, az út közepén ülve, egy kis asztal mellett tárgyalt.
Kovalov elmondta, hogy egész nap a „Don” becenévre hallgató tábornokkal volt. Szicsevoj volt a felelős a Mariupol elleni támadás vezetéséért, és a pletykák szerint Alekszandr Zsuravljov ezredest váltotta a háború kezdeti bizonytalansága után.
Míg a találkozóról készült fotón úgy tűnt, hogy minden nyugodt volt, Kovalov elmondta: „Valójában mindenfelé robbanások voltak. Mindent megtettünk az Azovstalért, hogy elcsendesedjenek.”
A civilek prioritást élveztek, kétségbeesett könyörgéseik és egyre rosszabb egészségi állapotuk felkeltette a világ figyelmét.
Kovalov a CNN-nek azt mondta, segített meggyőzni „a másik oldalt arról, hogy a gyermekek, nők és sebesültek megmentése józan cselekedet, humanizmus lesz”.
Május elején az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága több száz civilt evakuált Azovstalból. Irina Verscsuk ukrán miniszterelnök-helyettes május 7-én azt mondta, hogy „minden nőt, gyermeket és idős embert” biztonságosan kivittek az acélgyárból.
De a katonák maradtak, és újra megindultak az orosz csapások az üzem ellen.
Kovalov május 9-én tért vissza Mariupolba és a tárgyalóasztalhoz. Oroszországban ezt a napot a „győzelem napjaként” ünnepeltek. Ezúttal mindkét fél tárgyalásai felpörögtek – mondta.
Budanov ekkor már ragaszkodott ahhoz, hogy képviselői jelen legyenek az üléseken, és kiküldte Dmitrij Usovot.
Kovalov azt mondta, nem lepte meg, hogy Alekszejev és Zorin orosz tábornok a tárgyalóasztalnál ül.
Christo Grozev, a Bellingcat online nyomozócsoport tagja, aki évek óta nyomon követte az orosz biztonsági szolgálatok tevékenységét és külföldön végzett tevékenységét, azt mondta, Alekszejev jelenléte nagyon fontos. „Alekszejev a GRU ukrajnai háborús embere. Teljes mértékben rá van bízva minden a háborúval kapcsolatban” – mondta a CNN-nek.
A CNN megosztott két fotót a Grozevvel folytatott találkozóról, és megerősítette, hogy a képeken Alekszejev és Zorin látható.
Kovalov szerint Alekszejev rendszeresen szünetet tartott a május 9-i tárgyalásokon, hogy felhívja Moszkvát. „Közvetlen műholdkapcsolata” volt az orosz védelmi minisztériummal. Grozev úgy gondolta, hogy „Alekszejev közvetlenül (Nikolaj) Patrusevnek tehet jelentést” az orosz Biztonsági Tanács vezetőjének. Patrusev pedig közvetlenül Putyinnak jelent.
A CNN megkereste az orosz védelmi minisztériumot, hogy kommentálja a tárgyalásokat.
„A bizalom pillanata”
A tárgyalások előrehaladtával a harmadik mariupoli látogatást is megszervezték, és a háború egyik legfigyelemreméltóbb jelenete bontakozott ki: a véres háborút irányító orosz tábornokok és a Moszkva által „neonáciként” ábrázolt ukrán tisztek találkozása.
Május 16-án reggel Kovalov Azovstal egyik bejáratához közeledve videón felvette, ahogy Zorin és Alekszejev láthatók az ütött-kopott folyosón. Elszórtan fémcsövek és törmelékek borítják a földet.
A videókon és képeken az orosz delegációt legalább hat ukrán katonából álló csoport fogadja, köztük Denis Prokopenko alezredes, az Azov zászlóalj vezetője, akit Moszkva rendszeresen azzal vádol, hogy az ukrajnai szélsőjobbhoz tartozik.
Kovalov elmondta, hogy amikor a tárgyalások elkezdődtek, a feltételek egyszerűek voltak: az ukrán harcosok abbahagyják a harcot, feladják az üzemet, és az oroszok őrizetbe veszik őket.
„Itt voltak a feltételek a kölcsönös tűzszünethez, Azovstal civilizált feladásához, civilizált feltételekhez hadifoglyaink számára és a cseréhez” – mondta.
A megállapodást gond nélkül végrehajtották – mondta Kovalov. Még aznap hordágyon vitték el a legsúlyosabb sérülteket az üzemből.
Aznap este Ukrajna védelmi miniszterhelyettese bejelentette, hogy megkezdődött az ukrán katonák evakuálása Azovstalból. Hanna Maliar elmondta, hogy 53 sérült katonát egy orosz kórházba szállítottak, 200-at pedig a Donyecki Népköztársaságban (DPR) lévő Olenivkában lévő fogolytáborba.
Azovstalból szabadulva, de orosz hadifogolyként
Másnap, május 17-én, dél körül végtelennek tűnő sorban vonultak be a katonák a fogságba – soványak és sápadtak voltak, sokan mankón vagy hordágyon, mások sántítottak, néhányan pedig súlyosan megnyomorodtak.
Kovalov azt mondta, hogy nagyon rossz érzés volt az ukrán csapatokat ilyen állapotban látni, de ez is bizonyította az alku szükségességét. „Segítséget kértek, mi pedig mindent megtettünk, hogy ezt a segítséget megadhassuk. Látva, hogyan hagyták el Azovstalt, rájöttem, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók.”
A videók azt mutatják, hogy a katonák – férfiak és nők egyaránt – bedobták puskáikat a teherautók hátuljába, és azonnal hadifoglyokká váltak. Ezután elszállították őket a megbeszélt helyre, Olenivkába. Kovalov szerint kezdetben más helyszínek is szóba kerültek, például az orosz kézben lévő Zaporizzsja atomerőmű Enerhodar közelében, de ott nem volt elég hely.
Kovalov május 18-án tudott találkozni a katonákkal a DPR-ben. Ott videót készített az életkörülményeikről és az orvosokról, akik kezelték őket. Ez volt az utolsó alkalom, hogy látta őket.
Két hónappal később, július 29-én az olenivkai fogolytáborban egy rejtélyes robbanás következtében több mint 50 hadifogoly halt meg, köztük az Azovstalt védő harcosok. Oroszország és Ukrajna egymásra hárították a felelősséget a halálos támadásért, Moszkva azzal vádolta Kijevet, hogy az Egyesült Államoktól származó HIMARS (nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszer) nevű rakétavetőt használt saját csapatainak megölésére, amelynek célja, hogy megakadályozza hogy a katonák információkat adjanak át.
Ukrajna hevesen tagadta az állításokat, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „az oroszok szándékos háborús bűnének” nevezte. A CNN vizsgálata megállapította, hogy az események orosz változata nagy valószínűséggel kitaláció, és szinte semmi esélye sincs annak, hogy egy HIMARS rakéta károkat okozzon a raktárban, ahol a foglyokat tartották.
Egy másik ukrán beszámoló szerint, aki Kovalovval részt vett a tárgyalásokon, ma körülbelül 2000 Azovstal harcos maradt az olenivkai fogolytáborban. Kovalov azt mondja, még mindig azon dolgozik, hogy hazajussanak, talán a rendszeresen előforduló fogolycserék egyikén keresztül.
„Segítséget kérnek a hozzátartozóikon keresztül. Mindent megteszünk, hogy eljussanak hozzájuk” – mondta.
Míg Kovalov azt mondta, hogy az Azovstalról folytatott tárgyalások nagy részét átadta az ukrán hírszerzési tisztviselőknek, a kormány elismerte munkáját.
Budanov katonai hírszerzés főnöke az ukrán parlament vezetőjének írt levelében, amelyet Kovalov a CNN-nek osztott meg, azt írta: „Kovalov fontos és felbecsülhetetlen támogatást nyújtott Ukrajna Védelmi Minisztériumának Hírszerzési Főigazgatóságának”.
A képviselő azt kockáztatta, hogy „saját életét és egészségét veszélyezteti, ő volt az egyetlen, aki elkísérte Mariupol és Azovstal védőit fogvatartási helyükre… ami már önmagában is nagy tett” – mondta Budanov.
Budanov hivatala nem kívánta kommentálni a Kovalov részvételével kapcsolatos jegyzőkönyvet, de az orosz hírszerzési igazgatóság, a GUR megerősítette, hogy Dmitrij Usov részt vett a tárgyalásokon.
Az ukrajnai orosz invázió évfordulójának előestéjén irodájában Kovalov lekicsinyelte részvételét.
„Ez nem csak az én sikerem volt. Ezeken a tárgyalásokon a legfontosabb dolog a harcosaink, hőseink életének megmentése, ahogy elnökünk is mondta: használjon ki minden lehetőséget népünk megmentésére.”
És sikerüket sok minden beárnyékolja. Mariupol továbbra is orosz ellenőrzés alatt áll, és az Azovstali harcosok többsége is hadifogságban maradt, bár Kovalov azt mondta, további tárgyalásokat terveznek a szabadulásuk biztosítása érdekében.
Kovalov mégis azt reméli, hogy az ukrán nemzeti pszichében borzalmassága és mértéke miatt kitörölhetetlen nyomot hagyó Azovstal története is azt mutatja, hogy a hadviselő felek közötti tárgyalási lehetőségek – bár szűkösek – lehetségesek.
„A kommunikációs hidak léteznek, nincs minden veszve ebben az életben. Háborúban sem” – tette hozzá.
