Vasárnap estig ingyenesen lehet megnézni a csütörtökön elhunyt Ragályi Elemér által fényképezett Fotográfia, Régi idők focija, valamint Szirmok, virágok, koszorúk című alkotásokat a Nemzeti Filmintézet (NFI) streaming platformján, a Filmión.
Zolnay Pál rendező és Ragályi Elemér operatőr Fotográfia (1972) című filmje a fikciós dokumentumfilmek csúcsalkotása, amely az objektív és a szubjektív valóságról, az önazonosságról beszél egy fotós és egy retusőr konfliktusán keresztül – emlékeztet a Filmintézet által az MTI-hez pénteken eljuttatott közlemény.
A Fotográfia két főszereplője a vidéki Magyarországot járva azzal szembesül, hogy a retusálatlan képek nem kelendők, mert a nyers valósággal szembesítik az embereket. Ugyanakkor míg egy-egy fénykép csak a felszínt mutatja, a beszélgetések során mozaikszerűen rajzolódnak ki a csodálatosan fényképezett arcok mögött rejtőző emberi sorsok.
A Sándor Pál rendezte Régi idők focija (1973) a főszereplő, Garas Dezső alakításának, szatirikus humorának és Ragályi Elemér mesterien megkomponált képeinek köszönhetően már bemutatásakor kultfilmmé vált – idézi fel az NFI.
Az 1924-ben, Budapesten játszódó történet a klasszikus némafilmek stílusában mutatja be a szegény, megszállott mosodás küzdelmeit annak érdekében, hogy focicsapata, a Csabagyöngye bejusson az első osztályba. A film különleges felvételeit Ragályi elképesztő körülmények között forgatta, hol helikopterről a levegőben lógva, hol torzító optikákat alkalmazva.
A közlemény méltatja Lugossy László 1984-es, a berlini filmfesztiválon Ezüst Medvével jutalmazott, Szirmok, virágok, koszorúk című alkotását is, amelynek gyertyafényes képi világa és kézikamerázása akkora hatást gyakorolt Stanley Kubrickra is, hogy Ragályi Elemér operatőrt kérte fel egy készülő, végül nem megvalósult filmjéhez.
Az 1848-as forradalom leverését követő időszakban játszódó alkotás egy huszár főhadnagy történetén keresztül a levert forradalmak után felmerülő erkölcsi dilemmákat tárja fel, miközben úgy beszél 1848-ról, hogy az 1956-ra is érthető.
Ragályi Elemér Budapesten született 1939-ben. 1957-től a Magyar Filmgyártó Vállalatnál volt világosító, laboráns, segédoperatőr és felvételvezető. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban szerzett operatőri diplomát.
Operatőrként többek között Zolnay Pál, Sándor Pál, Elek Judit, Gazdag Gyula állandó alkotótársa volt, de sokat dolgozott Szomjas Györggyel, Rózsa Jánossal és Grunwalsky Ferenccel is.
Olyan nagy hatású, a magyar film vizuális nyelvét megújító alkotások operatőre volt, mint például Elek Judit: Sziget a szárazföldön, Gaál István: Magasiskola, Sándor Pál: Régi idők focija, Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél, Mészáros Márta: Örökség, András Ferenc: Dögkeselyű, valamint Gazdag Gyula: Hol volt, hol nem volt című filmjei.
A Magyar Filmszemlén hatszor ítélték neki a Legjobb operatőr díját, 1990-ben pedig megkapta az Amerikai Operatőrök Szövetségének televíziós díját, a Cable ACE-t is a Josephine Baker Story című HBO produkcióért. Operatőrként közreműködött Oscar-díjat nyert A reménység útja és az Emmy-díjat nyert Raszputyin című filmekben.
Hatalmas jelentőségű és korszakalkotó operatőri munkássága mellett a magyar filmkincs restaurálásában végzett önfeláldozó tevékenysége is egyedülálló. A Nemzeti Filmintézet végtelenül hálás, hogy nemzeti digitális filmrestaurálási programjában évek óta fáradtságot nem kímélve több tucat magyar filmklasszikus felújításában vett részt – búcsúzik a Kossuth- és Balázs Béla-díjas, Érdemes és Kiváló művész címmel kitüntetett alkotótól az NFI.
