2024. november 23. (szombat) 08:56

Baltimore – Washington felé félúton

Baltimore

Baltimore-t többnyire kerülik a turisták, a rossz közbiztonság miatt kevés turista jár arra. Mi bevállaltuk, vagyis két éjszakát eltöltöttünk a kikötővárosban Washington előtt, s nem bántuk meg. természetesen az Inner Harbourban kerestünk szállodát, mert az egy biztonságos vidék, szállodákkal, éttermekkel és üzletekkel. A repülőtér éppen Baltimore és Washington között helyezkedik el, ezért BWI a neve és egy kis vonattal mentünk be a városba.

Rendőri kísérettel mentünk Edgar Allan Poe sírjához

Első utunk a Lexington Marketre vezetett, amely büszkén hirdeti, hogy Amerika első piaca, amely 1782 óta folyamatosan nyitva tart. Hajdan Towson és Reisterstown farmerei lovagkocsival hozták a piacra az általuk készítette vajat, sajtot és tojást, kezdetben csak kedden, szerdán és szombaton volt nyitva két órától estig, s harang jelene a piac nyitását és zárását. Bár néhány éve felújították a piacot, ez ma már feketék lakta környék, de amúgy biztonságban éreztük magunkat, különösen, hogy a piaci környékén több rendőr is mozgott. Igaz, amikor egy zömök fekete rendőrt megkérdeztünk, hogy merre találjuk az Edgar Allan Poe házat, amely a bédekkerek szerint múzeumként működik, nagyon ingatta a fejét. Közölte, hogy ő rendőr, fegyvere van, de ő sem megy arra a környékre, s erőteljesen lebeszélt. Majd felajánlotta, hogy a temetőig viszont elkísér. Elfogadtuk az ajánlatot, s négy utcányira egy kis temetőt találtunk, ahol az író síremléke állt, és előtte egy kis kiállítás, szövegekkel, fotókkal Poe életéről. Visszatértünk a a piacra, s bár Dani fiam erősen kapacitált, hogy ne hallgassunk a rendőrre, menjünk a GPS segítségével a múzeumhoz, de nem engedtem. Azt még otthon olvastam, hogy Baltimore közbiztonsága jóval rosszabb, mint New Yorké. A gyilkosságok többsége a drogkereskedelemhez kapcsolódik valamint a város iparának hanyatlásához.

Tenger gyümölcsei bisztrók a Lexington piacon
A Lexington piac több épületre tagolódik, az egyikben tenger gyümölcsei bisztrók és halas piac kapott helyet. A rákok, kagylók, halak különböző feldolgozásban kellették magukat, először ráklevest (Maryland Crab Soup) kértünk 6.50-ért, majd grillezett schrimpet (14.95) ettünk fokhagymás kenyérrel. Isteni csemegék voltak, s legszívesebben végigkóstoltuk volna az össze fogást, de ehhez fél év is kevés lett volna. Az egyik este végigjártuk Little Italy éttermeit, de vendéget alig láttunk, ellenben flancot és csillagászati árakat annál inkább. Már-már feladtuk, hogy egy jó pasztát eszünk, amikor egy benyitottunk jellegtelen ajtón, s egy szíciliai bisztróban találtunk magunkat. Dani ellenőrizte a neten Joe  Benny’s bárját, amit melegen ajánlottak, különösen a húsgombócaikat. És nem is csalódtunk, a Keresztapában láttam hasonlót, amikor Al Pacinót tanítja főzni az egyik főnök és elmondja, mennyi fokhagymát, paradicsomot és még mi mindent kell belerakni a fazékba, hogy finom legyen a húsgombóc.
Munkácsy Baltimore-ban
A GPS nyomát követve elindultunk, hogy megkeressük az USA első Washington emlékművét, amely Baltimore-ban lett felállítva, s mellett áll a Walters Művészeti Múzeum, amelynek meglehetősen gazdag gyűjteménye van ókori és újkori festményekből, szobrokból.  Kiadós gyaloglás után, megváltozott a táj, a lepusztult házak helyett egy módosabb negyedbe érkeztünk és egy térre érkeztünk, ahol a Washington oszlopa áll. A sarkon a múzeum ingyenesen látogatható és nem csalódtunk, valóban tekintélyes gyűjteménye van. Az egyik, a Háború és fegyverek címet viselő kiállításon Munkácsy Mihály Sebesült vándor című képe is látható, amit az alapító 1882-ben vásárolt meg, tehát hét évvel a kép születése után, s a múzeum 1931-es megnyitása óta itt látható. Nem tudom, Pákh Imre tud-e erről a festményről, de ha hallott is róla, ez aligha eladó.
70 féle sör a világ végén
Az utolsó sétánk egy szeles, esős délutánon a kikötőbe vezetett, vagyis azt jártuk végig, míg kiköttünk egy szórakozó negyedben, ahol színes házakat találtunk éttermekkel, boltokkal, és egy belga sörözővel, ahol, itt a világ végén 70 féle sört kínáltak és persze telt házzal ment a söntés, miközben az utcán egy teremtett lélekkel sem találkoztunk. Ez is Baltimore, ez is Amerika.
Kapcsolódó
Még több UTAZÁS…