„Mi sokszor, sokfele elindultunk. Ők meg is érkeztek.” Írta ezt Tarjányi Péter, biztonságpolitikai szakértő arra vonatkozóan, hogy szerint miért jobbak a lengyelek politikai, gazdasági és katonai szempontból a magyaroknál. Az elemző rávilágított, hogy bejegyzése nem érzelmi vagy rokonszenvi okokból született, csupán tényeket és következményeket közölt. A biztonságpolitikai szakértő politikai, gazdasági, illetve katonai és biztonsági szinten vizsgálta meg a két ország közötti különbségeket.
Tarjányi szerint a lengyelek több állandó irányhoz ragaszkodtak, például ahhoz, hogy „a NATO és az Egyesült Államok elsődleges szövetséges”, továbbá tartották magukat ahhoz, hogy a külpolitikát nem használják a politikai kampányaikhoz. Ebben különböznek Magyarországtól, ugyanis náluk „a külpolitikai érdek szab határt a belpolitikának”.
Lengyelország lett a régió legerősebb gazdasága. „Varsó mára Közép-Európa egyik pénzügyi központja lett”.
Tarjányi úgy látja, ők hamar rájöttek arra, hogy „az export nem lehetőség, hanem kényszer”, továbbá, hogy a „tőzsde nem ellenség, hanem növekedési eszköz”. Magyarország a pénzt tűzoltásra és sokszor csak stabilizálásra használta, nem bővülésre és erősödésre.
„Lengyelország ma Európa egyik legkomolyabb haderejét építi”, az országba jelentős amerikai jelenlétet hozott be. Magyarországgal ellentétben a biztonságot nem pluszköltségként kezeli, hanem biztosításként. Emellett „a hadsereg fejlesztését összekötötték az iparral és a gazdasággal”. Ők nemcsak elmondják, hogy biztonságban vannak, „gondoskodnak is róla és tesznek is érte”.
Tarjányi végezetül összefoglalta gondolatait: úgy véli, a lengyelek nem hibátlanok, nem is tehetségesebbek nálunk. „De három dolgot következetesen csináltak: irányt tartottak, végigvittek döntéseket, és nem hátráltak meg félúton akkor sem, ha nehézségeik voltak. Mi sokszor, sokfele elindultunk. Ők meg is érkeztek.
