Sorra kapom a Dunától {Tiszától} a Spreehez az áprilisi, hazai voksviadallal kapcsolatos véleményeket. Ezúttal egy szociológus, könyvszerkesztő ismerősöm tavaszi sorait idézem. Szószerint, név nélkül. „Géza, megtörtént tehát a földcsuszamlás jellegű fordulat… Biztosan hosszú elemzések sokasága fog megjelenni mostanában, és majd évek távlatából is. Hiszen ami történt, az nem csupán kormányváltást jelent, hanem egy hosszú korszak végét és sok szempontból politikatörténeti jelentőségű események szemtanúi lehettünk. Régi barátságunk okán az én szubjektív értékelésemet is megosztom Veled. 16 esztendő valóban rendkívül nagy idő a mai nyugati demokráciák politikai közéletében. Szinte már olyan ritka mint a fehér holló – legutóbb talán épp’ a kereszténydemokrata /CDU-us/ Helmut Kohl és Angela Merkel értek el ilyen hivatali periódust. {Ám, dr. Kohlt végül az újraegyesítés után elég csúfosan (ha jól emlékszem) küldte el a német választópolgárság}. 16 év után pedig minden rendszer megfárad. Az embereknek pedig lélektanilag is elegük lesz belőle, ha jó egy kormány, ha nem…. Sok fiatal úgy nőtt fel, hogy emlékezete szerint kisgyermek korától Orbán Viktor a miniszterelnök… a lázadó fiatalság már önmagában ettől is rosszul volt” – zárta Berlinbe küldött elemzését régi, magyarországi, értelmiségi barátom.
