Az Országos Mentőszolgálat szerint az asszonynak nem volt szüksége életmentő beavatkozásra, az eredeti segélyhívást pedig nem mentési esetként, hanem alapellátási feladatként rögzítették. Az eset kapcsán azt is közölték, hogy életveszély esetén 9 perc alatt kint szoktak lenni a menők helyszínen.
Több mint 5 órát várt a mentőre egy rákbeteg asszony Budapesten – ezt állította a 74 éves nő keresztfia az RTL Híradójában.
Szamosfalvi László a munkahelyén volt, amikor az asszonyra vigyázó szomszédoktól megtudta, hogy baj van: a tüdőrákos, áttétekkel is küzdő keresztanyja hányni kezdett.
A mentőt a férfi még a munkahelyéről hívta, először délután 3 órakor, majd az asszony lakásához sietett. Ekkor még azt mondták, hogy mentőt nem, csak ügyeleti kocsit tudnak kiküldeni 1-2 órán belül.
A rákos beteg azonban folyamatosan hányt, egyre gyengébb lett, így László háromnegyed 4-kor újból telefonált, elmondta, hogy az ügyeletet nem tudják megvárni, és mentőt kért.
Mivel még 5 órakor sem volt nyoma a mentőknek, a férfi harmadszor is felhívta a 112-t, ekkor közölték vele, hogy ők csak azt látják a rendszerben, hogy az ügyeleti kocsit lemondták.
A beteg nő állapota közben tovább romlott, az eszméletét is elvesztette. Megpróbálták kocsival bevinni a kórházba, de olyan rosszul volt, hogy már felülni sem bírt. Este 7-kor, amikor a család újra telefonált, azt a választ kapták, hogy már kiküldtek egy autót, de az rossz címre ment és visszafordult.
Ezután, hogy biztosra menjenek, Lászlóék nyitva hagyták a kapukat, sőt kiírták egy nagy papírra, hogy a mentőt várják, akik végül az első híváshoz képest több mint 5 óra múlva, este nyolc után értek a 13. kerületi címre.
Az Országos Mentőszolgálat az üggyel kapcsolatban a hvg.hu-t arról tájékoztatta, hogy „az eredeti segélyhívást nem mentési esetként, hanem alapellátási ügyeleti feladatként rögzítették és átadták a területileg illetékes ügyeleti szolgáltatónak, aki visszaigazolta a feladat átvételét. A fővárosban működő alapellátási ügyeletek nem részei az új egységes, OMSZ által működtetett ügyeleti rendszernek, amihez már hat vármegye csatlakozott. Miután az ügyelet a feladat átvétele ellenére sem ment ki a címre, a beteg érdekében mentő küldésére került sor, akik a krónikus beteget kórházba szállították. Életmentő beavatkozásra a helyszínen, illetve a szállítás során nem volt szükség.”
