Péterfalvi Attila a Tromsøi Egyezményt és a vonatkozó magyar törvényi rendelkezések 30. paragrafusát idézte, amikor ma munkatársunk megkérdezte a Schmidt Mária által felvetett kérdésről: ki kell-e adni adatok sokaságát, “ha azokat jelentős részben külföldről finanszírozott szervezet, újság kéri” a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítványról?
“Ki kell adni az adatokat” – jelentette ki a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, kiemelve: a Tromsøi Egyezmény “megkülönböztetés nélkül, bárki számára biztosítja a jogot, hogy adatigénylés alapján – akár nem magyar nyelven is -, hogy hozzáférhessen a közhatalmi szerv kezelésében lévő, közérdekű adatot tartalmazó iratokhoz, a kérelmező státuszától vagy a hozzáférés iránti kérelem céljától függetlenül.
Az egyezmény szerint minden közérdekű adatot tartalmazó irat fő szabályként nyilvános és közölhető – hangsúlyozta a NAIH elnöke. És csak az egyezményben külön felsorolt jogok és jogos érdekek védelme érdekében lehet korlátozni, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatalhoz nyomós közérdek fűződik.
Schmidt Média ezúttal lyukra futott, s nem Lánczi Andráshoz kellett volna fordulnia, hanem egy jogászhoz.Azt már meg sem kérdezzük, hogy miért nem akarja nyilvánosságra hozni, mennyi állami támogatást kap, amikor ez demokráciákban nyilvánvaló.