Feledy Péter megható nyíltsággal, melankóliával és humorral mesél meghatározó halálélményeiről, és arról, ahogyan megszakadt az a negyven év, amíg Monspart Sarolta a házastársa volt. Az adásban archív felvételről Monspart Sarolta is megszólal.
A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány új podcastsorozata, a „Nincs rá szó” nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.
Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.
„Ezt a mondatot életemben nem felejtem el: »Ha élve akarod látni, azonnal gyere haza!«”
Feledy Péter épp e műsor megjelenésének napján, február 4-én lett 80 éves. Ismert újságíró, rádió és tévériporter volt. Ahogy manapság mondják: az első hazai influenszerek egyike. Rengeteg műsor kötődik a nevéhez, politikai viták moderálása, miniszterelnöki interjúk, vagy éppen a Nagy Imre-újratemetés közvetítése. Csak pár cím: Aktuális, Záróra, Kezdőkör, Párbeszéd, s talán ezt ismerik a legtöbben: Ablak. Pár éve jelent meg Napropó című kötete, amelyben Magyarország elmúlt 150 éves történelméről ad tanulságos képet 365 napra lebontva, cikkek, esszék, hírek, levelek alapján.
Saci 1960-tól 1978-ig elit tájfutó volt, nem mellesleg az első nő, aki 3 órán belüli maratont tudott futni Európában, amikor a kullancscsípés okozta agyhártyagyulladás ledöntötte a lábáról. Onnantól lett sportvezető, szakedző, tömegsport-szervező és mozgásra buzdító életmód-motivátor. Szeretetfürdőben élt, nem véletlenül: volt ő az amatőr futás nagyasszonya, Nemzet Sportolója, a Nemzet Szurkolója, de leginkább a Nemzet Sacija. A Margitszigetet kerülő futókört nemrég róla nevezték el. Az adásban ő is megszólal, egy évekkel korábbi életút-interjúból szemezgetve.
Beszélünk egy brutálisan közölt orvosi leletről. Utolsó autóútról, egy utoljára megsimogatott arcról. Saci előre elküldött búcsúleveléről. Az özvegyi magányról és arról a többéves tortúráról, aminek a végén Saci egy tudatos vállalás keretében úgy döntött, hogy hospice-ban fejezi be az életét. Milyen volt az odavezető út, hogyan élte meg Péter Saci halálát, és mit tudunk ebből mi elvinni?
„Engem a vallásosság nem ragadott meg. Az nekem kevés, amivel a vallás biztat, amit ígér, hogy majd egyszer találkozhatunk. Távolinak, elérhetetlennek tűnik. Nem vigasztal.”
