A Tisza mögött álló sokszínű táborban ott van a jogállam helyreállításának ellenzéke is. Ez magától értetődik. Jogállampusztító rendszerek megdöntése után meg szoktak jelenni azok, akik a győztesek javára pusztítanák – tovább, másképp, más mértékben – a jogállamot. Ne beszéljünk azokról, akik ezt jogállamellenes ideák követőiként teszik kommunista, kirekesztő-nacionalista, rasszista, konzervatív-autoriter, vallási-fundamentalista, harmadikutas alapon. Azért ne beszéljünk róluk, mert ilyenek egyelőre a kormányt támogató táborban nincsenek jelen hatóképes mértékben.
Azokról beszéljünk, akik a régi rendszer bontását olyan mélységben és olyan következetességgel kívánják végigvinni, hogy azzal már a jogállamiság alapját pusztítják. Például úgy gondolják, hogy akik 2010 óta részt vettek a közmédia működtetésében, azok nem lehetnek benne a Független Közmédia Testületben az ellenzék delegáltjaiként sem. Akik az országot ilyen mértékben kívánják megtisztítani Orbán állami közmédiájától, azok a jogállam alapfeltételét, az ellenzéki jogokat veszik semmibe.
Az aHang nevű civil szervezet a 2018-as megalakulása óta sokat tett az Orbán-állami rezsim megbuktatása érdekében. Tőlem telhetően magam is támogattam őket. Legutóbb viszont a jogállamiság normái iránti süket érzéketlenséggel az ellen gyűjtöttek aláírásokat, hogy ne jelölhesse a Fidesz Siklósi Beatrixot a Független Közmédia Testületbe. Örömmel jelentették, hogy „kampányunk végül célba ért: az Országgyűlés Művelődési Bizottsága nem támogatta Siklósi Beatrix jelöltését a Független Közmédia Testületbe”.
Ez a siker – a bukás. A jogállami szempontok szerint működő közmédia megteremtésére tett sokadik kísérlet bukása.Siklósi Beatrix jelölése szégyen. De a Fidesz szégyene. És a Fidesz elemi joga! A Fidesz megfosztása ettől a jogától – a Tisza-frakció, tehát a Magyar-kormány szégyene. Amit azért még a következő szavazáson jóvá lehet tenni.
