.
Tarjányi Péter legutóbbi bejegyzésében a venezuelai válság kulisszatitkaira hívja fel a figyelmet, amelyet szerinte a nagyhatalmi játszmák új fejezetének tekinthetünk. Az elemzés központi kérdése provokatív: ha Washington beavatkozik egy szuverén állam belügyeibe, milyen erkölcsi alapon kritizálhatja Moszkva hasonló lépéseit?
A szakértő szerint az Egyesült Államok Venezuela esetében a klasszikus latin-amerikai forgatókönyvet követi: titkos műveletek, „felszabadító” retorika, gazdasági szankciók kombinációja, amelyek együtt egy politikai összeomlás előkészítését szolgálják. Tarjányi hangsúlyozza, hogy itt nem katonai megszállásról, hanem a hatalom megdöntésének finomabb módszereiről van szó.
Tarjányi egy lehetséges Trump–Putyin alku létezése: Moszkva „elengedné” Venezuelát, cserébe Washington belegyezne, hogy Ukrajna egy része orosz ellenőrzés alá kerüljön. Ez az „elvtelen béke” – ahogy Tarjányi nevezi – a klasszikus nagyhatalmi érdekszférák modern kori újjáélesztését jelentené.
A szakértő a 19. századi Monroe-doktrínához hasonlítja a jelenlegi helyzetet, amely az amerikai érdekszféra védelmét hirdette Latin-Amerikában. Az új verzió Tarjányi szerint cinikusabb és „olajosabb” – vagyis nyíltabban gazdasági érdekekről szól, vagyis a 21. század nem a nemzetközi jog, hanem a nyers érdekek kora.
